Olyan bús volt, olyan erős,
Szárnycsapása már csak félős.
Nem baj neki bezárták,
Otthonában bújik a világ.
Nincs egy lélek, megfogná,
Hős csapását nem látná.
De egyszer még megfogadja,
Elszáll, repül a magasba.
Sokat veri szárnya az eget,
Így szeli át a fellegeket.
Álmában már most is vadász,
Nem oltja ki életét a gyász.
2 hozzászólás
Kedves Szőlőszem!
Látom, igyekszel sűrűn verseket föltenni. Nagyon helyes gondolat.
Szegény sólyom, biztosan jobban szeretne szabadon szárnyalni a magasban, mint egy kisebb-nagyobb ketrecben élni.
Versed "Otthonában bújik a világ" – idézett mondatában az első szót javítanám: Otthonába!
Ugyanis milyen kérdésre vonatkozik? Hová bújik? Akkor ba, 8Hol kérdésre pedig: ban)
Vagy azt írod: Otthában van a világ. – Vagy: Otthonába bújik a világ.
Ki lehet javítani, ha egyetértesz vele.
Üdvözöllek: Kata
Köszönöm Kata, hogy értékelted írásomat.
Szeretettel: Szőlőszem