Megalkottatunk mint az agyagcserép,
fazekas korongon törve forogva,
s ha valaki belőlünk egy jót inna,
látni kell hagyni, hogy lelkünk milyen mély,
vagy sekély…
Törékeny korsó vagy tál vagyunk csupán,
keret miben lélek, élet, szenvedély
honol és ha halunk, marad a cserép,
csak a tartalom, a lélek megy tovább,
megy a lélek…
Tűnő életünk csupán melegágya
valami nemesebb, szentebb létnek,
amiről ideát álmok mesélnek,
de mindenki érzi, mindenki álma,
az álmok mesélnek…
4 hozzászólás
Kedves András!
Most is csodaszépet alkottál!
Gondolataid ,elmélkedéseid nagyon tetszenek!
Gratulálok:sailor
Kedves András!
A lélek megy tovább! Addig is álmodjunk szépeket…
Ismét örömmel olvastam a versed:
Ylen
Kedves András!
Minden erről a szentebb létről mesél. köszönöm, hogy olvashattam versedet.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Sailor, kedves Ylen és kedves Szabolcs köszönöm , hogy olvastátok!
Üdv András