Együtt repülünk az álmok szőnyegén,
egyedül vagyunk, csak ketten, te meg én.
Titkokat suttog ajkunk a csendben,
s megmozdul valami legbelül bennem.
„Érzem a fogaid a vállamon,
s ahogy ujjaid siklanak a hátamon”,
ahogy forró tested bőrömhöz ér,
megremeg bennem a szenvedély.
Apró titkokat suttog a nyelved,
egy kódolt üzenet, mit testem felfed.
Beleremeg minden sejtem az éjbe,
halk sóhajokat küldve a sötétségbe.
Az álmok szőnyege elrepül messzire,
elviszi titkunk, mi csak a miénk már.
Elrejti kincseink, mit visszahoznak álmaink,
hisz reánk az életben még sok csoda vár.
2 hozzászólás
Hát ez gyönyörű!! nagyon szépen megfogalmaztad! Gratulálok 🙂
Köszönöm, ez volt a célom. Igaz van benne egy sor koppintás, de a többi az eredeti, saját gondolat!