A halál csónakosa járt alul,
Vitte magával a megboldogultat,
S ez azért épült, hogy
Megóvja az élő testet,
Nappalra hozza a estet,
Föld alá vigye a Napot,
Gyorsítsa a fentet,
Eltüntesse az ember áradatot,
És most a szenny birtoka,
Hajléktalanak fekszenek szerte-széjjel,
Ömlik a bűn bűzös illata,
Huzat húz keresztül az oszlopsoron,
A zugokba szemét, és nyomor
Oda kerül minden, mit kivet magából
A nagyváros, ez a kényes gyomor,
Kolduló utcazenészek, és gyermekek,
Ha nem adsz leköpnek,
Ha adsz szennyes lesz kezed,
Iparrá teszed a műbánatot,
Nem nyugodhat a lelkiismeret,
Kétes árut tukmálnak rád,
Néma rikkancs kínálja a lapot,
Mely arról ír, hogy itt alant a szenny,
De odafent a díszvilágítástól
Minden ragyog, s immár fölül jár
Kit az alvilági csónakos itt hagyott.
1 hozzászólás
Kedves István!
Nem tudom megmagyarázni, hogy mi tetszik ebben az írásban, és úgy érzem, ez így van jól.
Köszönöm, hogy olvashattam.
üdv:
Zsuzsa