Az anyák elmennek tőlünk
Csöndben zörren lassú léptük
Lábujjhegyen lépegetnek
Szótlanul elmasíroznak
Míg mi nyugodtan szendergünk
Ily neszre fel sem rezzenünk
Nem hirtelen mennek el ám
Lelkünk érzi ezt igazán
Görnyedve előre dőlnek
Súlyos nagy terhet cipelnek
Időnek lépcsőfogain
Apró léptekkel tipegnek
A végtelenbe költöznek
Szívünkre leplet öltenek
Gyász csokorral emlékezünk
Feljegyezzük mikor is van
Születésük becses napja
Túl késő!
Ütött az utolsó óra
Könnyeinkre önvád felel
Elmentek!
Ide-oda téblábolunk
Panaszosan értük sírunk
Elkéstünk!
Ködalak felé kapkodunk
Levegőt szorít két markunk
Nézzétek!
Szigorú sorban az anyák
Bánatosan menetelnek
Parancsra!
10 hozzászólás
Kissé szomorú, de szép verset írál Anyák Napjára! Szépen sorakoznak a sakaszok. Szabatos mondatokba foglaltad a mondanivalódat.
Igazad van: akik a múlt században születtek, azok: "Súlyos nagy terhet cipelnek", ezért a sok fáradozástól "Görnyedve előre dőlnek".
Az is jó, hogy az utódokat is figyemeztetted a versedben. Lehet, hogy sokan elfeledkeznek az anyák napjáról, akiknek az mindig rosszul esik.
Magam- és más anyák nevében is köszönöm a szép köszöhntőt!
Sok szép verset írjál!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon szépen köszönöm a véleményed. Tudod egy kicsit féltem feltenni, mert nem mindíg vagyok ilyen szomorú,nem akarom elvenni a kedvét senkinek az ünnepléstől, de nekem az anyák napja gyarakkorom miatt különösen fájdalmas esemény. Csak ilyen napokvagyok kénytelen belegondolni mi is ANYASÁG. üdvözlettel:manna
Bocs a sok helyesírási hibáért!
Kedves Manna!
Ezek az új idök néha nagyon fel tudnak mérgesiteni. A többek között, a modern emberek az érzéseket, ledeklarálták gyengeségre. Ha ma valaki érzéseit kimutatja, akkor őneki nincs vezetőí képessége, befolyásolható, egy úgynevezett, gyenge mimóza. Hogy ez hova vezet, azt ma már nagyon sok helyen is látjuk. Én is már százszor beláttam, de sajnos nem az egyedüli vagyok, mig anyám élt, ha annak a szeretetemnek csak tiz százalékát megkapta volna, amit én most iránta érzek, akkor, akkor talán boldogabban halt is volna meg. De én játszottam a kőkemény férfit, elötte, az üres szobában pedig bögtem mint egy szaros kis gyerek. Mostmár tudom, csak remélem, ő is látja onnan fentröl.
Szeressük azt a valakit, addig még él , ne akkor sirjunk mikor meghalt. Bocsánat, de a versed hozták elö ezeket az érzéseket, és ez mutatja meg a vers értékét. Nekem értékes
Üdv Toni
Kedves Manna!
Egy idézetet szoktam mindig a hozzászólásomhoz csatolni, de alamilyen okbol mos itt maradt. MOs elküldöm útólag Pal Coelho idézetét ahhot ami az elöbb leirtam:
"Azt akarom, hogy az arcomba essen az eső, s hogy rámosolyoghassak minden férfira, aki tetszik, és el akarom fogadni az összes kávét, amire meghívnak. Meg kell csókolnom az anyámat, meg kell mondanom neki, hogy szeretem, ki akarom sírni magam az ölében – hogy végre ne szégyelljem kimutatni az érzelmeimet, amelyek mindig is léteztek, bár magamnak sem mertem bevallani."
Üdv Toni
Kedves Manna!
Versed bizony kicsit szomorú de szép megható .Nagyon felfokozott érzelmi állapotban írhattad az biztos.Az élet már csak ilyen.Az én Édesanyám már 19 éve elment ebből a világból,mégis szép az anyáknapja,én is anya vagyok.Képedről látom fiatalka vagy még,neked talán az anyaság még vissza van.Majd meglátod,annál több jó nem történhet egy nővel.Gratulálok.
Szeretettel:hova
Kedves Manna!
Közben elolvastam az egy évvel korábban feltett versedet és már értelek.Most csak annyit
szeretnék még,hogy ha hiszel abban,hogy a gondolat azonnali és megérinthet.Akkor most érezheted az én ölelésemet ahogy símogatom szépen fénylő sötét hajadat mert szeretlek.
Szeretettel:hova
Kedves Manna!
Bizony elkésünk valamennyien! Késő bánat, de tudjuk, hogy az édesanyák megbocsátanak tétova gyermekeiknek, hiszen azt is tudják, hogy szeretik őket, még akkor is, ha már csak emlékeikben élnek tovább…
Gratulálok szép versedhez!
Alberth
Kedves Toni, hova és albert!
Köszönöm mindhármotoknak, a hozzászólásotokat, sikerült különösen neked "hova" könnyeket csalnod a szememből. Nagyon örülök, hogy végig olvastátok soraimat és megértettétek az üzenetem. Üdvözlettel:manna
Nagyon megható vers ,igen ,késő bánat és már nem tehet semmit az ember,amig élünk nem tegyük meg és utánna egy életen át bánt a lelkiismeret.Üdv:Szekelyke.