Szürke
Selyem harisnyája
Fekete
Fényes csizmája
Rövid
Kihívó szoknyája
Hosszú
Szövet kabátja
Színes selyemsála
Volt a kedvesnek
Akit láttam.
Ridegen koppant csizmája
Az utca hideg kövén
Ahogy szedte apró lábait
S közeledett felém
Szétnyíló kabátja, kivillant
Kívánatos, formás combja
s mint egykor két karom
Úgy fonta át nyakát
A színes selyemsál
Ő csak jött felém
Láttam Mindenét
Messziről éreztem
Édes parfümjét
Láttam az egész Nőt
Haladt felém, s
csodáltam, vártam
De arcát nem láthattam
És akkor:
Én csak álltam,
Mint egy magányos öreg tölgy
Mikor elhaladt mellettem
Az arctalan hölgy
3 hozzászólás
Az egész olyan, mint egy álom, ezért talán nem a szerelmes versek közé tettem volna. Tetszik egyébként, különösen a befejezése.
Köszönöm.Nekem nem a szívem csücske eme költeményem, de gondoltam, most sorrendbe felteszem ide mindet 🙂
Nagyon jó vers Zsolt! Tessék a szivedcsücskén adni neki helyet:)