Nem szól hozzám, már csak a szél,
árva vagyok, gyötör a tél,
esik eső, bőrig ázva,
átmennék egy másvilágba.
Nem volt bölcsöm dobott anyám,
disznók közt nőttem a tanyán.
Elűztek, mert útban voltam,
mostohámnak szemet szúrtam.
Enyém lett az egész világ!
Síromon nő majd vadvirág?
Nyakig tapodom a sárba,
oh, istenem! Mért van árva?
4 hozzászólás
Kedves Szaty!
A téma bizony szomorú, a versed igen kifejező, az utolsó kérdés pedig jogos… Jó lenne, ha senkinek sem kellene ezt átélni…
Szeretettel: barackvirág
Kedces Barackvirág!
Valóban jó lenne, ha csak rózsaszínű lenne a világ.
Köszönőm, hogy olvastál!
Szeretettel: szaty
Kedves Szaty!
Az árvák azok, akiknek gyermekkorukban a szüleik meghaltak. Mégis versedet teljesen megértem, hogy ezt a szót használtad. Hiszen hasonló sorsom volt, anyám volt, ám nem ő nevelt. Nevelőotthonban nőttem fel. Ám tudom, lehet ha mostoha szülök neveltek volna, hasonló sorsra jutottam volna. Hogy ez történt attól, még magad ne taposd a sárba!!! Hiszen így is értékes ember lehetsz. Sőt!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönőm, hogy meg érted mondandómat, és sajnálom, hogy hasonló gyerekkorod volt, az nagyon megható! Nem kéne ilyen mostoha legyen a világ!
Szeretettel: szaty