Az árva kisfiú álma,
hogy van szerető mamája,
aki naponta repesve várja,
két puha karjába zárja.
Mikor beteg, virraszt ágya felett,
ébren őrzi nyugtalan álmát,
csillapítja fájdalmát, lázát,
reménykedve várja jobbulását.
Az árva kisfiú álma,
hogy anyja büszke legyen rája.
Ő lesz a férfi a családba,
megvédi mindentől, meglátja.
Az árva kisfiú álma,
hogy van neki erős papája,
aki felveszi a nyakába,
onnan néz le a világba.
Focizik és játszik vele,
büszke az ő gyermekére.
Biztatja és bátorítja,
minden rossztól védi, óvja.
Az árva kisfiú álma,
hogy van saját szobája,
ahol várnak rá a játékai,
melyet szülei vettek neki.
Az árva kisfiú álma,
hogy van papája, mamája,
akik örömmel várták őt,
mielőtt még világra jött.
Akik óvják, védik, nevelik,
mindenkinél jobban szeretik.
Ennyi csupán vágyott álma,
neki is van szerető családja.
10 hozzászólás
Kedves Rita!
Hát igen…
Gyönyörű, megható versedet szeretettel olvastam.
Gratulálok!
Zsuzsa
“Akik óvják, védik, nevelik,
mindenkinél jobban szeretik.”
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Az Arva kisfiu´nagyon boldog lehet,mert a szeretet a
törödés jelen van.
Nagyon szép példát hoztál elénk,hogy néz ki egy
boldog családi élet!
Ikyen körülmények közt csodaszép gyerekkorra lehet
visszatekinteni!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Nagyon szépen köszönöm a figyelmed, kedves hozzászólásod. Sajnos azonban vannak olyan gyermekek, akik számára mindez valóban csak álom. Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság az életben.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
végtelenül megható verset hoztál. Mennyi reményteli álmot dédelgethetnek ezek a gyermekek és marad nekik a kiábrándító, puszta valóság, a szeretet, szülői útmutatás hiánya.
Nem tudom fel lehet-e dolgozni ezt valaha is.
Köszönöm,hogy olvashattam.
Mély elismeréssel :M.
Kedves Napfény!
Igen, valóban csak álomnak szántam, de ahogy Sailor értelmezte, annak is van létjogosultsága, ez esetben a gyerek megkapja mindazt, amire szüksége van, szeretetet, figyelmet. Viszont ez nem adatik meg mindenkinek. Volt egy brigád – még a régi szép időkben, munkás éveimben – akiknek az volt a vállalásuk, hogy esetenként elmennek egy otthonba, visznek ajándékot, programot is csinálnak egy-egy gyerekkel, aki néhány órára elvihető. Ott volt egy kisfiú, aki amikor meglátta a hölgyet, odaszaladt és azt mondta, tudtam édesanyám, hogy eljössz majd értem, mindig erről álmodtam. Az asszonyt nagyon megrázta az eset. Saját gyerekük is volt, mégse tudta félre tenni az ügyet. Végül a férje is bement, hogy megnézze a kicsit és a gyermekükkel is megbeszélték a dolgot. A gyerek még nagyobb örömmel szaladt hozzájuk, messziről kiáltva, hogy édesapám, hát te is eljöttél. Örökbe fogadták, úgy nevelték fel, mint a sajátjukat. Azonban az ilyen eset ritka.
Örültem, hogy nálam jártál és itt hagytad kedves, megértő soraid.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm,hogy megosztottad velem ezt a történetet….az eset ritkasága teszi példaértékűvé és csodaszéppé.
Egy gyermek mindig áldás csak mi emberek hajlamosak vagyunk arra,hogy késleltessük az örömöt pedig csak igy fejlődünk el odáig ,hogy elfelejtsük az “ént” .
Örülök,hogy olvashattam és átélhettem, hálás vagyok az élményért.
Szeretettel:
M.
Kedves Napfény!
Olyan nagyon régi ez a történet, mégis valamilyen szinten megmaradt bennem, talán azért, mert akkor nagyon megérintett. Sokan mondták, hogy ne vegyék ki, mert nem lehet tudni, hogy milyenek voltak a valódi szülei, mit örökölt tőlük, mégis megtették, szépen fel is nevelték. Azért tehették meg, mert a szülők lemondtak róla. Aki nem törődik vele, nem is látogatja, mégse mond le róla, az teszi a legrosszabbat a gyerekének.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Kimradt a hozzászólásomból,hogy ezt a kisfiú
csak elképzelte!
Elnézést!
Szeretettel:sailor
Kedves Sailor!
Épp a Te olvasatod ébresztett rá, hogy ez a vers másképp is értelmezhető. Nincs ezzel semmi gond. Hiszen mindkettő igaz lehet.
Szeretettel: Rita 🙂