Uluru sziklája egyetlen tömbből áll,
a tájnak ölében e szent kőszikla vár.
Színei pompáznak est-hajnal szakához,
turisták és hívők járnak nagy falához.
Napközben színjáték, amit e kőtömb tud,
halvány-rózsaszíntől mélybíbor színig jut.
Minden rés és üreg, folt, jelent valamit,
sok mesét tudnak kik ősökként laknak itt.
Fények orgiája, színjáték csodája,
ki oda eljuthat, elmegy hogy csodálja.
Az ősi Urulu érzelmeket ébreszt,
aki reá nézhet, csodás amit érez!
Hegynyi nagy kődarab ez a néma szikla,
mindenki e látványt áhítattal issza.
Szíved hevesen ver, frissebb lesz a véred,
titokzatos gyönyör, mit benned feléleszt!
Míg fények váltanak, barlangoknak árnya
álomképet vetít a vén kősziklára.
Oly magányos forma, hogy az ember szíve
látványára dobban, ezért van sok híve…
De ha ez nem elég, itt van Kata Tjuta,
nem is oly messzire, ő a tájnak ura.
Fenséges, szentséges, misztikus e látvány,
meglepetés vár rád e földrészen járván!
2 hozzászólás
alberth!
Igazán útikönyvbe illő az első három versszak. A szó legnemesebb értelmében.
Én ott le is zárnám a művet, mivel a továbbiakban már ismétled önmagad, illetve belekezdesz másba is, ami nekem olyan mézesmadzagnak tűnik. Ez az én egyéni véleményem.
Ami fontos az az Ayers Rock, és azt köszönöm.
Titusz
Kedves Titusz!
Örülök, hogy olvastál és az Ayers Rock bizonyára érdekel téged is, nem csak mint vers, hanem mint turisztikai látványosság. A három további versszakot azért írtam, mert nem csak fizikai látvány ez a szikla, hanem az ott lakók számára misztikus áhítat tárgya is, ami megérinti a turisták lelki világát is. Nem beszélve Kata Tjutáról, amire célzok az utolsó versszakban, mert az egy másik különös szikla a szomszédságban.
Üdvözlettel: Alberth