Rácsodálkozom az égre,
mily gyönyörűen kék!
Tisztára mosott nagy lepel,
szeplőtelen szentség!
Glóriája a Nap fénye
égőn ontja hevét.
Hálás érte a természet,
minden virul ölén.
És felmelegszik a vérem
látván, hogy minden szép.
Feltörnek bennem emlékek,
ifjú szerelmeké.
4 hozzászólás
Kedves Magdi!
Olyan öszintén,annyi beleéléssel
írod ki érzéseidet!
Gratulálok ihleteid átéléséhez!
Szeretettel:sailor
Csak őszinte vagyok, bár ez nem minden esetben jó. Sőt! Köszönöm Sailor!
Szeretettel: Magdi
Kedves Magdi !
Nagyon szép lett a versed, örömmel olvastam, még ha egy kicsit mintha szomorúság bujkált
volna a sorok között…
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm Drága Zsu! Nem szomorúság, csak egy kis nosztalgia. Ahogy az évek rárakódnak az emberre, egyre jobban jönnek elő a régi emlékképek.
Szeretettel:Magdi