Az égi recept

Az „eleve elrendelve” zavar engem
Ezért nyomot hagyok a „fenti” panaszkönyvben
Bár a reklamációmat ugyan ki fogadná?
És a garanciális cserémet jóvá, ki hagyná?

A fix receptnek van egy előnye
Ha jó a lista, úgy az ember bakot sosem lőne
De ha elírták a gyártási menetet
És a Mindenható jól „megetetett”
Akkor szórhatsz megannyi jó fűszert bele
Savanyú lesz így is, úgy is az egésznek a leve

Az hogy kinek, milyen „A la Carte” jutott
És hogy végig eheted-e azt az étlapot
Vagy korán kell fizetned és csak a füvet harapod
Szeretném tudni ki dönti el, kinek mi jutott

Ne kelljen már gyorskaját zabálnom
S ne kelljen – mint a lovaknál – evés közben állnom
Szeretnék eljutni legalább a finom desszertig
És csak utána mondja nekem a „Főúr” hogy: Fertig!
Tudom, hogy nincs ingyen itt lenn semmi
Megfizetem én az árát! Csak hagyjanak nyugodtan enni!

A végén az egészet úgy is kiperkálom
Sőt, még mások cechjét is én állom
Így hát reménykedem, hogy hagynak szabad kezet
Hogy én állíthassam össze a receptemet

Benne biztos lesz egy-két keserű hajszál
És sűrű is lesz néha, melyben a kanál is megáll
De legalább az én gombócomat nyelem
Mert biztos, hogy az „étkemet” nem a Gundelből rendelem
Így hát a fekete levesem magam gyártom
Remélem elégedett lesz az én „Főszakácsom”