Egykedvűen lépsz be az üres szobába,
A mosolygó napfényt morcosan fogadod.
Hol van a kedves? Most mennél a nyomába,
De nincs sehol s nem csal a szimatod.
Évek teltek el:hiány és megaláztatás,
Fuldokló hangok a nyirkos lepedő alatt,
Színlelt öröm és önmegtartóztatás,
Az egyszerű vágy is kimondatlan maradt.
Egyedül az ember elveszti a rangját,
A magány nem jó tanítómester!
Folyton kongatja vészjósló harangját,
Nincs összhangban se hittel, se renddel.
Fontos a szabadság, de nem bármilyen áron,
Ha a független vándor lelke veszélyben forog,
Nem nyúlhat át az önzés minden határon,
Megkeserít téged, mikor ellenszenves, konok!
Egyedül az ember elveszti a rangját,
A legnagyobb ajándék, ha melletted a társad!
Búskomor zenészünk lerakhatja lantját,
A kórus vidám lesz, csak nehogy megbánjad!
Kötöttség is szülhet torz gyermeket,
Ha nem ismered a szabályt és a módot,
A megoldás nem adhat rejteket,
Magadban hordod a választ és a sorsot!
14 hozzászólás
Tetszett a versed. Elő a többivel!
Üdv. Wolf.
Köszönöm szépen, Wolf!
Jön a többi is!
Üdv.:Jerrynostro
Előre bocsátom, hogy nem vagyok jó kritikus 🙂
A versed alapjában véve a helyén van, van mondanivalója, a rímek is rendben vannak, csak nekem kicsit "darabos", nem tudom ezt másképp megfogalmazni 🙂 , mint amikor tetszik egy dallam, csak kicsit más hangnemben szól, mint szeretnénk.
Ja, és az egyedüllét nem mindig jelent rang-vesztést, sőt, de ezt majd máskor 🙂
További ihlet-gazdag alkotást!
Hanga
Szia Hanga!
Köszönöm szépen a véleményed,örülök, hogy őszinte voltál.
Nekem is sokszor tűnnek darabosnak a saját írásaim, ez azért lehet , mert nem követem annyira a ritmikai szabályokat és inkább a mondanivalóra figyelek oda.Tudom, mindkettőre egyformán kellene ügyelni és e téren van még mit fejlődnöm.
Az egyedüllét valóban nem jár minden esetben rangvesztéssel , én ezt főleg a saját szemszögemből írtam, mert sokszor éreztem így.Ez természetesen nem lehet mindenkire érvényes, de a tartós egyedüllét szerintem inkább van negatív hatással az emberekre.
Ezen persze lehet vitatkozni.
Még egyszer köszi, hogy benéztél hozzám és én is ihlet-gazdag, sikeres alkotást kívánok neked!
Tamás
Szia Jerrynostro!
Nagyon jó a versed, szerintem mindegyik jól sikerült!! Gratulálok!!
Köszönöm szépen,aphrodite!
Szia jerry!
Nagyon jó rímekkel dolgozol, nem sok, nem kevés.
Gördülékenyen fogalmazol, ez tény, nem feltevés!
Remélem te megtaláltad, nem tengeted napjaid egyedül,
mert a vers is érzeted, általad miatt az, ami és ha te nem vagy jól, a vers elgyengül!
Köszönöm.
Köszönöm szépen Titusz, ez nagyon kedves tőled!
Hangával kell egyetértsek. Valami nem kerek, pedig nem rossz. 🙂 És abban is,h. a magányosság nem rangtalan állapot.
Fontos,h. két ember külön-külön is egészet alkosson, s ha már párban vannak, az csak minőségi emelkedés legyen, ne a másiktól várják,h. kiegészítse őket…
Szia Berill Shero!
Örülök, hogy olvastál és elfogadom a véleményedet.
Biztos igazad van és nem "kerek" valami, én se tudok tökéletes verset írni, csak a gondolataimat,érzéseimet igyekszem a legpontosabban rögzíteni. Az tény, hogy ez nem mindig sikerül úgy, ahogy én szeretném.
Igazából arról van szó, hogy máshogy értelmezzük a sorokat.
A magány valóban nem mindig rang nélküli, ezt rosszul fejeztem ki valóban és én se várom el senkitől, hogy engem kiegészítsen. Én amúgy is az a típus vagyok, ki adni jobban szeret, mint kapni.
csak egyszerűen ezek voltak akkoriban az érzéseim és leírtam kissé általános formában, de főleg saját szemszögből írtam. Az a jó, hogy egy verset többféleképpen lehet értelmezni, néha egészen másképp, mint ahogy a szerző gondolta. Most a te esetedben is erről van szó.
Köszi a hozzászólást!
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Látod, pont ezért nem szerettem sosem a verselemzést magyar órán. Bármibe bármit bele lehet magyarázni, de hogy miért is született meg vajon az adott gondolat, azt csak maga a szerző tudja. Sokkal helyesebb lenne verselemzés helyett arról beszélni, hogy én mit érzek, belőlem mit hoz ki, nekem mit mond az adott vers.:) Én is írtam jó párat, de rájöttem,h. a próza az igazi közegem, verset meg nem írok, viszont élvezettel olvasok.
Üdv: Berill
Szia!
Egyet értek és ha irodalomtanár lennék, én is abból indulnék ki, hogy másoknak mit mond, hiszen soha nem tudhatjuk 100%-osan, mit gondol az író.
De ezzel nincs is semmi gond, pont ez az egésznek a lényege és szépsége, én is szeretem rábízni az olvasóra, mit hoz ki a művemből, legfeljebb akkor igazítom el, ha nagyon tévúton jár, de ez ritka.
A hagyományos verselemzést én sem szeretem, elég bonyolultul is van kitalálva az egész.
Én inkább a prózával állok hadilábon, nem igazán ment, de majd szeretnék próbálkozni még vele, mert mindkét műfajt szeretem, csak hát valóban mindenkinek más az igazi közege.
Köszi, hogy írtál.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás!
Érdekelt milyen az első versed.Az egyedüllét és a rang vesztés összefüggését nem értem,
de nem kell mindent értenem.Jó vers.Az újabb verseid nekem Szenvedélyesebbek.
Ezért (is) olvasom a verseidet.
Barátsággal:Ági
Szia Ági!
Időrendi sorrendben nem ez az első versem, csak az itteni listát vezeti.
Az 1999 és 2004 között írt verseim mind a kukában végezték.
Utána szünetet tartottam és ez ár 2008-as.
Arra gondoltam, hogy mindenképp társra van szükség, különben az élet olyan unalmassá és sivárrá válik, hogy az embi rangunkat is elveszítjük.
Akkoriban jöttem össze egy lánnyal, és örültem, hogy vége az egyedüllétnek.
Akkor még nem tudtam, hogy ez a végzetem.
Talán ezért is lettek szenvedélyesebbek a verseim, mert "szingliként" mindent szabad.
Köszönöm szépen avéleményed.
Üdv.:Tamás