Az egyensúly angyala

Süvít a szél, tombol a tűz
Egy röpke árnyék téged is űz
Szaladj csak,a z egész hiába
Kivet magából a halandók világa
Ugyan miért sírsz, hisz ide sohasem tartoztál
Vezeklésed helye ez, hova a mennyből hullottál
Ne félj no, szenvedésed majd odaát elréved.
Miért ragaszkodsz annyira, mit adott az élet?
Bukott angyal kövess hát
S Hald meg a halál szavát
Sír az angyal könnye hull a földre
Szent ereje virágot sarjaszt körötte
De a második csepp, mi arcárol csöppen talajra
Elhamvasztja a virágot, s a földet is összemarja
De a hírnök hozzá közelebb lép
Itt nem maradhatsz semmiképp
Nézd könnyedtől mivé lett-e virág
Jöj hát barátom, vár a szellemvilág
Fényese világít teste angyali szerzetnek
A hátából hatalmas szárnyak serkennek
Az egyik fehér mitn a hó
Nics is hozzá hasonló
A másik sötét, mint az éjjel
Tündököl is fekete fénnyel
Bukott angyal, lelked megfertőzte e világ hatalma
Fehér szentséged fekete átok vasmarkába ragadta
Már ez idők alatt itt a földön az egyensúly angyalává változtam én
Nem érted, hogy nicns helyem, se menyben, sem a pokol fenekén?
Isten elé viszlek, és ő majd megmondja mi lészen, Yraé
Szólt a kaszás s kaput nyitott az istennek szent színe elé
Ó uram, e szolgádat már megfertőzte az emberi romlás
Egyik szárnya fekete, a másik meg fehér fénytől pompás
És ő lett az egyensúly angyala
Az imént ez bizonyította szava
És szólá az úr: a mennyek úra én vagyok, maga a legősibb jóság
A pokolé pedig Lucifer, kineke eleme nem más mint a gonoszság
Te ki kettünk közt vagy száműzve lettél e két birodalomból
De kell neked is hely, lásd úrad ki mit gondol.
A földnek úra te leszel, mi két birodalom közt lebeg
S mit benépesítenek szentséges és gonosz emberek
Köztük éled életed, kik olyanok, mint te
Mert az isten teremtőd neked ezt rendelte
Az egynesúly angyala elfoglalta trónján helyét
S azóta is az embereken tartja örző tekintetét