Más ez a reggel mint a többi
szédítő a csend, annyira fáj,
nem köszönt idegen, sem földi
nem repes a szív, minden sivár.
Kattan a zár, nyílik az ajtó
hova tűnt a sok dalos madár?
sötét égbolt, s nyikorgó padló
fogason csüngő álmos kabát.
Néma utca, néma levelek
mintha nyelvük kitépték volna,
szél sem fúj, eső sem permetez
halálos, ez a csend alkonya.
Vekker sem gyötri idegeim
érzem, még oly fáradt a testem,
csukódnak csendesen szemeim
fájdalom, ma korábban keltem?
Vissza fekszem, szédüljek kicsit
zuhanok, vágyom álmaimra,
ha majd a vekker újra visít
frissen ébredek s nem ájulva.