Az éj mezején

Szivárványszínű harmatgyöngyök
Egymásba ölelközők.
Gyűlnek, gyűlnek, tömörülnek,
Feszül a vászon, a szín reped.

Vörös felhőket fest az est,
A mindenség vérét szórja képbe,
Ahogy a foltok úsznak a sötétkékben.
Találd meg benne aranyló önmagad.
A bűvös hangulat magával ragad,
Repít, s Te hidd:

Ott vagy a mindenségben,
Az égen arcod pírja ég.
Átölel biztatón zöldremény,
Kér: -kérj kedves, kérj!
Én teljesítem vágyad.
Megvetem puha ágyad,

Fogom két kezed,
Hallgatom neszed,
Amint suhansz a tettek mezején.
– Ne félj! Biztat tovább a remény.
-Lépj! Lépj! Lépj!
Lépésed egyre bátrabb,
A felhőkben magad lássad.

Szárnyalj az éjben,
Majd hajnali bíborfényben
Fürdesd meg magad.
Ez Te vagy.
Fogadd el! Ez éji ajándék,
Nem lehet másképp!
Csak bátran,
A felkelőnap sugarában
Harmatgyöngyből fűzd a jövöd.