Élesen hallom fülemben ezeket a hangokat.
Halk zörejek emberi síkoltozás.
Kinek mondjam hisz elsem hiszik,agyam furcsa műkődését.
Beszél az éjszaka hozzám,így érzem.
Bár ne halanék,akkor tán aludhatnék.
De így csak össze gömbölyödódve,mint a cili milike
Így húnyóm le szemem minden este.
És egyre csak nézem az ajtót.
Várom egyre csak várom,a váratlan látogatót.
De nem jön,hol van már?
Mikor nyugszik meg lelkemben,ez a másik világ.
Tán sosem,és én leszek a boldog kiválasztott.
Akinek két élete lesz.
Egy nappal és egy éjszaka
1 hozzászólás
Érdekes gondolatot vetsz fel – érdekes ez az ellentét, hogy először azt mondod, nincs nyugtod és nem tudsz aludni, de a végén mégis boldog kiválasztottságnak nevezed ezt az állapotot.
Felhívnám a figyelmed (jóindulattal, remélem nem sértődsz meg), hogy van jópár elírás/helyesírási hiba: sikoltozás rövid i, hallanék a 2.vszban két L, "hunyom" le szemem. Ennyi! 🙂 Az írásjeleket én nem mindenütt úgy használtam volna, ahogy te, de ezt nem hibának rovom fel, csak mondom, hogy különbözünk 🙂
Az utolsó két és fél sor tetszik nekem igazán, onnan, hogy "én leszek…"
üdv
Zs