"Rövid az élet"mondják az idősek gyakran
De én sem bíztam soha az okosabban!
Pedig kellett volna, ma már jól tudom.
Higyjetek bennük!Higyjetek,ha mondom!
Kevés időnk van ezen a világon,
S nem lehet minden tündérálom.
Ma már tudom, hogy így van, s félek
Hogy mindent, mindent elveszítek.
Az istenért… hát ti hallgassatok rám
Ne kövessétek el soha az én hibám
Annyira könnyű semmire sem figyelni,
Mások hibáit , életét árgus szemmel nézni.
Mily könnyű a bajokat elrejteni,
A problémákat szőnyeg alá seperni,
Egyszeű tanácsot osztogatva az Élet,
De mások így nem ismernek Téged!
Mikor rájösz, hogy időd lassan lejár,
Nézz körül, hisz muszáj, hogy megállj,
S átértékeld tetteid súlyát, számát,
S ráébredj, már-már késő, hogy megbánd!
Én sok dolgot elrontottam,
S kész vagyok, hogy helyrehozzam,
Csakhogy talán, kiket elüldöztem,
Nem érdekli, hogy mi van velem.
Te is fiatal vagy még, hát ne feledd!
Ne vedd túl könnyelműen az Életed!
Egy apró hiba, s vége lesz hamar,
S nem tehetsz semmit, ha a sír takar.
Most kell cselekedned
Bocsánatért esedezned
Most kell helyrehozni hibáid,
Most kell elrebegned imáid!
Most még nem késtél el
Most még van, ki rád figyel
Most még elmondhatod, hogy szereted,
De holnap már nem biztos, hogy lesz Életed!
Gondolkodj hát rohanó fiatal
Az élet nem csak szex és ital!
Az élet nem a drog, nem a szórakozás,
Az élet érzelem, hibák,s megbánás.
3 hozzászólás
Kedves Anta!
Sajnos versed míly igaz, a fő fájdalom az amiért megkellett írnod a fiú családjának!
Te még oly fiatal vagy, nagyon vigyázz magadra, és lelked meghitt világára
,hogy még sok szépet írjál bensőd rejtekéből nekünk!
ÜdV: Zoli!
Kedves Zoli!
Nagyon szépen köszönöm szavaid…a fiú családja a mai napig depressziós…a fájdalom nem oszlik meg,hanem mindenki egyformán kap belőle sajnos.
Kedves Anta!
Tetszett a versed, de legjobban a 7. és az utolsó versszak volt ami megfogott benne.
Maradok tisztelettel: Apamaci