Ki mondja meg, mikor halnak meg a fák?
Ha belülről bomló testüket fűrész
vágja át, vagy ha villám csapja ketté
jajduló törzsüket? Azt mondják, a fák
állva halnak meg – s nézd, ott, a betonon,
hol ágaira hullva tengeti még
mi néki maradt, a kéreg alól, lám,
hófehér, tündöklő virágja fakadt.
Elakad a szó, s összerándul a szív,
ha látja, az élet mennyire élni
kíván. Felzokog a fűrész, ahogy szól
egy rigó a közeli mandulafán.
2006. április 26.
4 hozzászólás
Üdv!
Igen érzékletesen fogalmaztad meg a természet élni vágyását. A legvégén a “felzokog a fűrész” igen megindító.
Valódi “történet”, a kivágott fa kivirágzott – és ez valóban megindító volt. Köszönöm!
Kedves Netelka versed nagyon megfogott. A természet csodákra képes. Gratulálok. 🙂
Köszönöm, kedves Györgyi (valós történés alapján íródott).