Látlak ne rejtőzz
Felesleges
Érzem messziről
Lehelleted
Sötét lett minden és
Színtelen
Elhalványult a
Végtelen
Álomnélküli
Éjeken
Láttalak lopózni
Fénytelen
Ne csábíts magaddal
Nem megyek
Itt tartanak
A nagy hegyek
A könnyek folyója
Édesebb
A fájó érzés is
Kéjesebb
Mint birodalmadban
A magány
Hagyj és menj innen
Könnyű halál.
6 hozzászólás
A versed tetszett, csak a nem ezt a befejezést vártam.
De te tudok, miért írtad meg így.
Gratulálok.
Köszönöm. MIlyen értelemben nem ezt vártad? Tartalmilag?
Minden szavadat szeretem. Még a szomorúakat is, mint ezek. Nagyon jól írsz!
szeretettel fefo/zsuzsi
Fefo, boldoggá tettél azzal, hogy szereted a szavaimat! Ilyen szépen még sosem mondott nekem senki… KÖSZÖNÖM!
Kedves Virág,
bátor dolog szembeszállni 'vele'.
Gratulálok,
Márti
Kedves Marta, Koszonom, nagyon igazad van. 🙂 Nem konnyu!