Vágyaid és álmaid vezetnek végig jövődbe,
De közben félsz, hogy elveszel a sötétbe.
Hátra-hátra nézel, hogy lásd a múltad,
S lásd, honnan indul rég megkezdett utad.
A sok emlék nyomot hagyott benned,
Úgy érzed múltad soha el nem enged.
Egy szakadék szélén állva nézed az ismeretlent,
Ugrani készülsz, de észreveszed a jelent.
Ebben élsz és ez is vagy Te,
Múltad a jelen, s követ a jövődbe.
Sokan állnak még a szakadék szélén,
Mélyen elmerülve életük értelmén.
Csak Te tudod, hogy megmered tenni,
Magadat az ismeretlenbe vetni.
Zuhanás közben hátha elhagy múltad,
S elfelejtesz mindent, mi kudarc volt s bánat.
A sötétben egyre gyorsabban zuhansz lefele,
Múltad súlyát érzed, de már megfog jövőd keze,
Lassulsz, csak lassulsz, és lágyan földre érkezel.
Felnézel a hegyre, s mosolyogva térdepelsz.
Hálát adsz, hogy nem lett semmi bajod,
Hogy jövőd a két karjába kapott.
S lehetőséget adott egy új kezdetre,
Hol vágyaid és álmaid kelhetnek életre.
Tudnod kell, hogy ez mind a Te érdemed,
Bátorságod győzedelmeskedett múltad felett.
Itt vagy a jövődbe, s most már semmitől se félj,
Használd ki a lehetőséget, az élet egyetlen esély.
6 hozzászólás
Nagyon-nagyon megfogott! Annyira beleépítetted az életet, hogy eszméletlenül jól sikerült! Köszi az élményt!
Én meg nagyon-nagyon örülök, hogy elérhettem ezt. Köszönöm szépen, hogy ezzel a hozzászólásoddal szebbé tetted az estémet:)
Valóban elgondolkodtató, sőt, inkább jó tanács, mert néha nem árt ha az ember továbblép, vagy legalább is más irányból közelíti meg a hejzetet…
Ha már úgyis csak nyomaszt a sok régi gond, csak dobd le a válladról és álj tovább ( nekem párszor bejött ).
Tanulságos és jól megírt vers. Grat!
Köszönöm szépen!:) Örülök, hogy írtál. Már hazajöhetnél::
Elesni emberi dolog. Fekve maradni ördögi, felállni isteni… Gratulálok a művedhez, tetszik nagyon.
Teljsen egyetértek veled. Köszönöm