zeng a szerelem éneke
hangja szívről, szívre száll
mi együtt dalolunk egy dalt
a lelkünk mégis oly sívár
vadviharok tarolták le
a hegytető kopáran áll
együtt menekülünk majd
ha jön a mindent elsodró ár
látom vége van, nincs tovább
nekünk már nincs feltámadás
ha végre a hullámok elérnek
együtt isszuk a szerelmi áldomást
1 hozzászólás
Üdvözöllek!
Tetszik a versed, érdekesség képpen az utolsó verszakban egy kicsit más a
ritmikája, az előző versszakokhoz képest. Tetszik a témája, és a hangulata is.
Űdvözlettel: Regős Jocó