Szomorkodik a kikelet
komor köd szállt a tájra
csüggedt szívem majd kireped
tán jó jön hajnaltájra……
Te korcs világ, zord, fekete,
benned mért nincs megértés?
Jót, szépet észre veszed-e?
S van- e még egyetértés?
Az élet nem csak fekete
és fehér! Mért bonyolult?
Ó, jaj, mondd, lelkiismeret!
Mondd meg! Ó, te nyomorult!
Tudod-e, hogy van ki szeret?
Ki látja benned a jót!
S lelkébe könnyeket temet?
Vágyja a lágy, kedves szót?
Te nem látod? Ó, te balga!
Mikor nyitod ki szemed?
Szívem egyetlen csillaga,
mikor gyógyítod sebem?
4 hozzászólás
Kedves Zsuzsanna!
Szokatlanul morózus vers ez tőled, amelyben megszólítod a "korcs" világot és a "nyomorult" lelkiismeretet egyaránt. Új oldala ez költészetednek, amellyel még nem találkoztam, de jól beleillik eddigi költői képedbe. Hiszen a természetről (szépséges tavasz-verseidben), mint a béke, a nyugalom, a szépség szent helyéről írsz, itt pedig az emberiség világa – ennek megfelelően – az ellentéte, ellenpólusa annak a helynek. Ezért a fölfedezésért, s egyebekért is, tetszik nekem ez a keserű, békétlen vers.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca! Kicsit tartottam eme vers értékelésétől, hisz valóban inkább a jóról, a szépről szeretek írni. De szeretem magam kipróbálni másban is. Így különösen örülök a véleményednek és annak, hogy olvastál! Zsuzsa
Kedves Zsuzsa! A vers nagyon élvezhető, olvasmányos. Amit felvetsz, az elgondolkodtató. A világ sokszínű, bonyolult. Nincsenek egyértelmű dolgok. Aki ma kedvesen szól hozzád, az legközelebb nyakon önt egy tál hideg vízzel. Van-e, létezik-e "gyógyító" Hinni kell benne! Vagy kárba veszett fáradtság? Üdvözlettel: én
Kedves Bödön! Kicsit tartottam eme vers értékelésétől, mert inkább a jóról, a szépről szeretek írni, még töretlenül hinni a csodákban, a pozitív irányú változásban, – bízom abban, hogy mások is ráébrednek időben a változtatás sürgősségére és tesznek is érte, hisz a remény hal meg utoljára – . Örülök a véleményednek és annak, hogy olvastál! Zsuzsa