Átölelhet a magány, hisz te is szebb napokat láttál
Lépd át nyugodtan a korlátokat, nem vagy több egyszerű bábnál
Kinéztek maguknak odafenn, egész nap változik színed
Engedj be s te is beengedtetsz, csak ne legyen kőből a szíved
Még gondolat sem voltál, mikor ő már tudta
Gyorsítva éled életed, kapkodva és futva
De az út szélénél néha-néha, néha meg-megállva
Nem a torkod kap vizet, csak a kezed kulcsolod imára
Megragadott a pillanat, ebből már nem szabadulhatsz
Messze van még a hazai part, hisz az Óperencián túl laksz
Lepereg előtted életed, mint homokszem lábfejedről
De megragadt benned a pillanat s már nem szabadulhatsz ebből
Nem
Már nem
Már nem szabadulhatsz
Már nem szabadulhatsz
Mert
Fel-feldobott kő vagy, visszazuhansz a földre
Zivatar után vagy faág, lebegsz félig letörve
Te vagy az élet sója, csíped a világ szemét
Mely rajtad pihen tétlen, s miattad veszti eszét
Segíts magadon, kérlek, s megsegít az Isten
Nincs már fegyvered, egy árva szavad sincsen
De mégis van, ajándékba kaptad ezt a hármat
Hogy köszönöm, szeretlek, bocsánat
2 hozzászólás
Látom hogy viszonylag régi, úgyhogy nem kötözködöm sokat 🙂
Szerintem túl sok mindent akartál ebben az egy dalban elmondani, úgy néz ki, hogy szétfeszít a mondanivaló, és nem bírsz határt szabni, erre utalnak a nagyon hosszú sorok is. Amúgy semmi különösebb gond ezzel, előfordul. 🙂 És a zene ellensúlyozhatja, bár ezt a dalt még nem hallottam ha jól emlékszem, úgyhogy nem tudom.
Tele van a szöveg utalásokkal közismert félmondatokra, mint rögtön a címben az élet sója, aztán a fel-feldobott kő, a segíts magadon, az Óperenciás tengeren túl, sőt én még az "Engedj be s te is beengedtetsz"-t is megkockáztatnám, hogy utalás lehet – ezek egyfelől jók, mert az ismerősség érzését adja az olvasónak/hallgatónak, hogy ugyanabban a gondolatvilágban éltek, hogy félszavakból, utalásokból is érti, mit akarsz közvetíteni; és az is jó, hogy új tartalommal töltöd meg ezeket. Például hogy az élet sója csípi a világ szemét, nem pedig ízt, érdekességet ad az életnek, mint ahogy azt eredeti értelmében használni szokás. Ezektől a szójátéknak álcázott új tartalmaktól válik még a többi sablonjellegű kifejezés is mássá, vállalhatóvá: nem szabadna egy "eredeti" (értsd egyedi) dalszövegben legyen olyan például, hogy "Lepereg előtted életed" – ha nem lenne ott az a homokszemes hasonlat. A magyar nyelv tele van ilyenekkel, és Te nagyon jól kihasználod ezeket, csak óvatosan kell bánni velük, mert ha túl sok van együtt egy dalban, az nem tesz jót szerintem és kicsit erőltetetté válhat (kb ennyi csak a hátránya ennek az eszköznek, azt hiszem).
A vége viszont egyértelműen tetszik, jó ez a három "ajándék". Meg hogy először azt mondod, nincs "fegyvered" , s mikor azt, hogy mégis van (fegyvered vagy szavad, ez viszont nem egyértelmű, ami nem is baj), akkor már ajándék, valami jó, amivel élni lehet, és nem visszaélni. Csak ennyi kell.
És még egyszer kiemelném a nyelvi leleményt. Élj vele. (Továbbra is.)
Üdv!
Zsázs 🙂
Hú, nagyon tetszett a hozzászólás! Komolyan, olyan dolgokat elevenítettél föl bennem, amiket már el is felejtettem ezzel a dallal kapcsolatban, ill. eszembe se jutott, pl. hogy az "élet sója" kifejezést szójátéknak is fel lehet fogni!
Abban is igazad van, hogy a hasonlat és különböző elfajult változatai nem szabad, hogy túltengjenek egy dalszövegben. Remélem, nagyon azért nem estem bele ebbe a hibába…
Már régóta gondolkodom, hogyan lehetne megmenteni őt. Megérdemelné, hogy valamilyen formában visszahozzuk az életbe;) Nem öntömjénezésből mondom ezt, hanem mert nagyon kedvelem. Mármint Az élet sóját:)