Szar az élet.
Szar, mert élek.
Sokat kérdem:
Mért élek?
Éljek azért,
Hogy küzdjek a semmiért?
Hogy legyek boldog?
Holott a pokol ezerszer jobb.
Jobb, mert ott csak
Testi kín van.
Itt lelket és szívet zúzzák
A halált csak nem hozzák.
Leginkább a pokol mélyén
Ott is a sötétebbik felén.
Ahol minden fertő megtalálható
Mert ehhez képest az, megnyugtató.
Ezért szar az élet
Mert én még élek
De ha meghalok is
Szar lesz másoknak is.
11 hozzászólás
Nézd az élet szép oldalát is. Azt senki nem fogja megmondani neked miért élsz, /lehet, hogy pont a költészet lesz az, lehet valami más/ Meg kell keresned !!! De ha csak a rosszat látod nem fog menni. Egyébként nem rossz a vers, csak nagyon negatív.
kösz a kritikát…és nem szándékom ebből megélni…ez nekem csak olyan h. szar a kedvem valamilyen szinten jobb lesz utánna…mégha ez nem is tetszik mindenkinek…
a kritikákat meg szívesen olvasom…sőt ezért is raktam fel őket….mert csak így lehet tanulni a hibákból…
kösz a lritikát…
“mert ő tényleg depressziós volt és már életében 9x próbálta kinyírni magát.”
ha valaki igazan depresszios, es tenyleg meg akarja olni magat, akkor elsore meg tudja tenni… tehat azert j.a. kolteszetehez is hozza lehet ugyanezt fuzni…
Ehh emberek. A költészet szabad, mindenki arról ír amiről akar, és olyan stílusban amilyenben akar. Esetünkben egy depis versről van szó, amely igenis ér valamit, hiszen megszületett, és ha így van, nem hiába! Jobb lenne, ha mindenki ömlengős szerelmes sztorikat írna? Kinőttünk már ebből…
Túl sokszor emlegeted a verseidben a poklot, a mennyország sosem jut eszedbe? Nem találkoztál még egy angyallal, aki a mennyországba vitt volna?
Hadd idézzem Heltai Jenőt: “Az élet szép, tenéked magyarázzam?”
Na!
Én már az elején szólok, mielőtt bárki csalódna, hogy most gonosz leszek. Kezdve ott, hogy azok a legszerencsétlenebb költők, vagy tán ne is nevezzük őket így, akik csak arról tudnak írni, ami megtörtént velük, amit éppen éreznek. Hülyeség olcsó utánzatokat gyártani mások költészetéből, ha van tehetség, van önálló hang…
Én tudok vidáman is írni bármikor, de tudok szomorúan is, mégsem vagyok még költő.
Aki erre is képtelen, az menjen matekozni. A versek szerzői sokszor távolabb állnak a saját versüktől, mint ti, amikor olvassátok. Ezen lehet vitatkozni, lehet bólogatni, de így van. Sokszor boldogan ülünk le írni, de olyan hangulatba ringunk lassan, amilyenbe a rímek, a szavak, a mondanivaló sodor bennünket. Aztán az utolsó írásjel után elégedetten felállunk, és mosolygunk.
Ezért az a kritika teljesen értelmetlen, ami arról szól, hogy ne legyen rossz a kedved, nézd a dolgok jó oldalát… Nem ismerjük, mit érez, aki ír. A vers van, meg aki olvassa. Másrészről sokkal célszerűbb a mondanivalóról általánosan beszélni, ha lehet.
Itt persze nehéz, mert E/1- ben íródott, de próbáljuk meg úgy olvasni, hogy mi vagyunk akik beszélnek, és nem az, akitől a sorok származnak. Mond e valamit nekünk? Mond e valamit világnak? Ébreszt e bennünk valami furcsa érzést, amit mindnyájan ismerünk, de nem tudunk sohasem elmondani…
Ha így sem fog meg, akkor menjünk rá a formára, rímekre, képekre stb…
De fölöslegesnek tartom nyugtatni, vagy biztatni a költőt.
Én ezt a verset nem nagyon akarom kivesézni, csak a hozzászóló “kritikákat”
Jean Claude! Ha valaki legközelebb beléd köt, fölényeskedik, de azt sem tudja, miről beszél, akkor ne foglalkozz vele! Annyi viszont tény, hogy olvasni kell és csak utána írni.
Üdv, Misi
Hát nem tudom, vannak benne jo gondolatok, de a kifejezése szerintem nem versbe illő..
Hát itt mindenki nagyon okos(nak hiszi magát). Szerintem ne akarjuk megmondani senkinek, hogy mit csináljon, mit ne, mit, hogy írjon, mit, hogy ne és társaik… Ez egy szabad oldal, és nem azért szabad mert bármilyen szavakat írhatunk benne, ha megcsilagozzuk, ha nem (és itt Jean Claude téged is feddlek: meg kell adni a művészetnek a tiszeletet, és mellőzni az ilyen szavakat). Azért szabad, mert mindenki írhat ide, szinte bármiről. És főleg úgy ahogy akar. Legjobban Te (Diomédész) leptél meg. Mi az, hogy ő nem is depis??? Csak megjátsza??? Hát ez tényleg durva. Honnan veszed a bátorságot ahhoz, hogy megkérdőjelezd valakinek az érzéseit??? Mert, hogy “Te tényleg depis vagy”?! Tényleg egyre mélyebbre süllyedünk, mi emberek. A másik meg:(Jodie, ez neked szól) mi az, hogy “ömlengős szerelmes” sztorik? Ez meg a másik véglet. (na jó itt kicsit magamat is védem) de ehhez megint nincs jogunk, aki ahhoz ért írjon azt. Vagy ha valaki olyan alkat, (pl. én is:)) és tényleg tud szeretni. Zárszóként a szpulásért bocs mindenkitől. Én optimista ember vagyok, mindenen mosolygok, és tényleg szívből sajnálok minden pesszimista depist. Szóval ennyi, jó hosszú lett. De legalább minden benne van, és most én is okosnakérezhetem megam:):):):):):):)
Én is ismerem ezt a “megakarokhalni” érzést, ami szerintem minden 15-20 év közötti embert elönt legalább egyszer, de előbb-utóbb elmúlik. És ha utána is tudsz papírra vetni gondolatokat legalább ilyen hévvel, akkor már “költősödsz”, ha meg nem, az sem baj. Szerintem írj tovább bátran!
Drága Barátom ! Nagyon nehéz lehet neked, mert ilyen fiatalon ugyan miért is élj! Egy jó azonban van a dolgoban ! Czeizler Doktor úr tartott egy előadást a mániás depresszióról, amiben elmondta, hogy egyetlen művészet a költészet, ami nem génekhez kötődik, nem öröklődik. Viszont kötödhet lelki betegségekhez, mániás depresszióhoz stb. Szerinte JA is hasonló bajban szenvedett, VM. pedig egyszerüen őrült volt. Nos szerintem minden esélyed megvan arra, hogy igazán nagy költő légy.
Ahhoz meg nem kell mást tenned, mint irni, irni, irni. Ennél sokkal jobbakat is.
Szívből drukkolok Neked. Találkozunk a parnasszuson?
szeretettel: fefo
Szia Jean Claude!!
Én is és így vagyok ezzel, hogy kiért és miért éljek, milyen célért.
Erre sajna a válasz, még várat magára nálam is.
Amúgy nagyon jól leírtad! Tetszett. 😀