Mit sem ér nélküled.hiányzol kedves.
Az az édes mosolyod
A szavaid,amiket szomjasan iszok,mint a vizet.
Mélyen beszívom axe-szal befújt tested illatát.
És elbarangolok az érzékiség birodalmába
Veled édesem,kisszívem
Repülünk együttt a magas Tátra felett
Csak te meg én
Távól az emberiségtől,távól a való élettől
Úgye milyen szép,és milyen gyönyörű?
És mégis milyen távoli.
Nem kérek mást csak légy velem életem