Átroboltam az életem javát
Voltak álmaim feketék, fehérek
De hiba minden,az álmok elégnek
Analfabéták mutatták utamat
Lenéztek, mint egy cselédet
Azt hitték joguk van, mert vének
Hiába harcoltam szellemi orgiák
Butaság, arctalan káptalanság ellen
Sok évig burjánként emésztett
Vak vezetett világtalant a sötétben
A semmiházi tákolt tudományával
Tartotta a szót, oktatott bután
Engem, aki a tudományból élek
És hallgatnom kellett ,hogy éljek
Egy cénaszálon múlott az élet
Mindig került hóhér és ólló is
Teltek a börtönök, híztak az évek
Míg dözsölt tikár, és hazudott gyáván
Lopott anyagból épített palotát
Én azt sem tudtam ki kenyerén élek
Nagy úr volt minden főnők
Ő volt a kenyered és életed úra
Szemdbe forró olmot öntetett
Ha nem voltál arcátlan buta
Hogy ne lásd nincs kenyér
A bolti polcok a bőségtől üresek
A szemünk előtt az éhségtől
Egy Sztálin kép nevetett
És mégis kiszurták a szemedet
Ha nem láttad a "boldog" jövőt
A boldogat, az igéreteset
Ami soha nem létezett
2 hozzászólás
Kedves László!
Tetszik a versed,igen ,valóban sokszor ez az élet,ami ellen az ember lázad.
De nem szabad feladni,az elnyomottnak fel kell emelnie a szavát.
Sajnos ezt az érzést sokan éljük át.
Jártam Erdélyben, amikor a Kárpátok Géniusza mosolygott minden polcról, ami üresen tátongott. És el tudom képzelni, min mentél keresztül, mindabból, amit leírtál. De mindent el kell tűrni, mert nem tudhatjuk, mi mire jó. Szép a versed.