Hópihe libbent egy dérlepte levélre,
Szelíden simult a fehér a fehérre,
Lassan hozzádermedt, észrevétlen fagyban,
S dőlni kezdett a hó, egyre, szakadatlan.
Mire föleszméltem, már mindent betakart:
Száradt fűszálakat, zörgő, barna avart,
Vakondtúrás-halmot, árvult madárfészket,
Mintha maga a hó lenne az enyészet.
Kavargott sok csillag, könnyed táncot jártak,
Miközben fölülről csendben alászálltak.
Hízott a hó-paplan, vakított fehérje,
Hiába is néztem fel a magas égbe!
Képembe szitáltak játékos pillangók,
Kristályszárnyon egyre lefelé csapongók,
Lüktetett a táncuk, s hullottak a földre,
Nem is vágyódtam már Napra, fényre, zöldre!
Szélsebesen márvány-fehérré vált minden!
Elfeledtem azt is, szikkadt fű hogy zizzen,
Vöröslő levélen, mint ül az alkonyat,
Hogyan permetezi eső a hantokat.
Elbűvölt a táncuk, hiszen rég nem láttam,
Hó-vattával ékült fejem, hátam, vállam.
Fürkész tekintetem bármerre is fordult,
Minden moccanatlan, csak a hószirom hullt!
Hűs, laza szőnyegbe takarta a tájat,
Csodálta sok gyerek, szimatolta állat:
A levél sok pihét ölelt már magához,
Úgy tapadt hozzájuk, mint nyáron a fához!
Amilyen gyorsan jött, távozott is a tél,
Ma már nem is sejtem, hol van az a levél.
De ahogy a pihét magához öltötte,
Megmarad már bennem, talán mindörökre!
14 hozzászólás
Kedves pusztai!
Csodaszép írás!
Az elsö két sor remek kép,hasonlat
"Az első hó
Hópihe libbent egy dérlepte levélre,
Szelíden simult a fehér a fehérre,"
…és a többi is!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Nagyon köszönöm, hogy bekukkantottál hozzám, és a véleményednek meg nagyon örülök!
Barátsággal: pusztai
Kedves pusztai! Ezt, a havat, a telet nagyon jól leírod, kimerítően és minden oldalról. Ilyen a tél, "dőlni kezdett a hó egyre szakadatlan. És igen, megmarad az emléke, örökre. Barátsággal: Madár.
Kedves Madár!
Örülök, hogy azonos hangulatba ringatott az elő hó mindkettőnket!
Köszönettel a látogatásért: pusztai
Kedves pusztai!
Ahhoz, hogy a szem így lásson, nagyon jó szívnek kell dobognia ott belül. Ebben nálad nincs hiba. Versed csodás hangulatot áraszt, s nagyon bensőséges képet fest az olvasó elé. Ahogyan írsz, az mindig gyönyörködtető.
Köszönet remek verseidért.
Arra a szívre pedig ügyesen vigyázzál! 😉
Laca 🙂
Kedves black eagle!
Köszönöm, hogy benéztél, és nem hiába jöttél, ezt veszem ki a hozzászólásodból. Kétszeresen is "jó szívvel" látlak máskor is!
Baráti üdvözlettel: pusztai
Az jutott eszembe, hogy egy olyan egyszerű élményről, mint az első hó, hogy lehet ilyen gyönyörűseget irni? Hat tehetseggel….az Neked van, csak gratulálni tudok. Nem emelnék ki sorokat, amik nagyon tetszettek, tul sok van belőlük:-) Örülök, hogy ide cseppentem ma Hozzád.
H.
Kedves Hayal!
Köszönöm, hogy elolvastad a versikémet. Tudod, amíg a két part között utazhatunk a kompunkon, szabad bármit észrevenni. Én is nagyon örülök, hogy idecseppentél. Mi, látók talán még más dolgokra is ráemelhetjük a tekintetünk, és minden tiszteletünk azoké. akik befelé nézve is kilátnak!:-))
Üdvözlettel: püsztai
Szia pusztai!
Soraid olvasva sikerült egy másik dimenzióba érkezni! Mintha téren és időn át utaztam volna…
Remek alkotás, grat.
üdv
leslie
Kedves leslie!
Örülök, hogy nem hiába töltötted az idődet nálam. Bármikor szívesen látlak, és köszönöm a látogatásod.
Üdvözlettel, és újévi jókívánságokkal: pusztai
Szép! (üdv, ÁE)
Kedves Árvai Emil!
Köszönöm!
üdvözlettel: pusztai
Csodaszép versedhez
szeretettel,
elismeréssel, tisztelettel gratulálok!
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon köszönöm!
pusztai