mered a szürke, zagyvadt égre
ujjvég fagyasztó, csípős szélre
válaszul felveszi a kesztyűt, elfáradt
mint aki súlyos terhét cipeli egyre
pedig élete könnyű is lehetne
gennyedő sebe behegedhetne
mázsás lelkét vonszolja a hegyre
inakat próbáló magas Golgotára
saját keresztjét ráncigálja, húzza
egyszer igyekezetét siker koszorúzza
imáit meghallgatják, s rászolgál a csodára.