Az emlék mindig él,
Még akkor is, mikor fúj a szél,
Vihar tombol messzi földön,
De én az emlékeket, mindig megőrzöm.
Szívem mély rejtekhelyén,
Az emlékek élnek,
Kezemben a versek, melyeket,
Szürke ködös estéken írtam.
Érzem, hogy itt vagy,
Arcomon a könnyek, minden
Gyönge érintésednél megfagy.
Csak tudnám mit szeretnél.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél,
Hiányzol…talán még most is szeretnél?
Ha nem, egyszer úgyis keresnél;
Szíved melegében.
Még mindig érzem gyöngítő ölelésed,
Mikor ülök az asztal közelében.
Emlékszel?
Ott kártyáztunk, mikor esett az eső.
A szép emlékek…
Mikor az ágyamban keltél fel,
Napsütötte reggelen.
Soha nem feledlek el…
Mert az emlékek, mindig élnek,
Még akkor is, mikor fúj a szél,
Vihar tombol messzi földön.