2025. január 14., kedd
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Az én Az én szerelmem

    aLébBy 36 hozzászólás1485 megtekintés

    Az én szerelmem egy bolond szerelme,
    a fél arcomra hófehért meszelne,
    a fél arcomra ébenfeketét.
    Eljátssza az Isten szerepét.

    Az én szerelmem nyers husokra vágyik,
    árnyakban kúszik el velem az ágyig,
    egy pillanat elég, és elragad,
    az éhe gyilkos, néma éji vad…

    Az én szerelmem tengerekre ébred,
    és kékre festi mind a messzeséget,
    mert új egekre törni hajtja már
    a bennem álmodó viharmadár.

    Az én szerelmem szál virág szeméten,
    a színét sem, az illatát sem értem,
    s a sorsa bárhogy új meg új halál,
    ezer alakban újra eltalál

    az én szerelmem,
    egy bolond szerelme;
    és bennem mintha most is énekelne
    egy féktelen mesékből ellopott
    kegyetlen-édes nyári dallamot.

    Share.

    36 hozzászólás

      • aLéb on

        Irénke, nagyon nagy örömmel láttalak, köszönöm! Igen, Ady verse is, Petőfi: Az én szerelmem c. verse is inspirált, és még nem egy remek "Az én szerelmem" vers van a magyar irodalomban, ez indokolja az én versem hogy is mondjam, kicsit összetettebb címét :-). Örülök, hogy tetszett.
        aLéb

    9. Horák Andrea Kankalin on

      Szia aLéb! 🙂
      Elég sok időt töltöttem a verseddel, s miután többször rácsodálkoztam, nem tudtam megállni, hogy vele párhuzamosan Petőfiét is ízlelgessem. Kíváncsi voltam, hogy miben hasonlít, miben különbözik a kettő. Előre biztos voltam abban, hogy nem törekedtél semmiféle utánzatra, csak ötletet merítettél, és beletetted a saját egyéniséged, érzéseid.
      Hamar megéreztem, hogy a tiéd mélyebben szól. Ahogy a felépítésüket néztem, rájöttem, hogy egyrészt a szótagszámok okozzák. Míg Petőfié végig 10-es, te 11-11-10-10-es váltakozással írtad meg. Ez utóbbi lágy hullámzás érzetét kelti, amit tovább erősítenek a páros rímek.
      Petőfi vibrál keresztrímes, egyenlő szótagszámú szakaszaival, a fiatalos, „lánglelkű”, lobbanékony vonalat követi, a te eszközeid pedig a megfontolt, érett férfiét. Nem tudom, hogy mennyire volt ez szándékos, de verseidet ismerve, szerintem igen. 🙂
      —

      • aLéb on

        Hú, Kankalin, nagyon alapos elemzést írtál, köszönöm szépen.
        El kell mondjam, hogy a vers alapötlete úgy éreztem, bennem volt, de valószínű, hogy valahol hátul Petőfi és Ady hasonló verse is dolgozott. Ez annyira gyanús volt nekem, hogy rákerestem, és még meg sem tudtam lepődni :-).
        Általában igyekszem megépíteni a verseimet, örülök, ha átment a szándék. A negyedik sorban a kész versnél vettem észre, hogy hibádzik egy szótag, de így hagytam, mert így szól jól bennem.
        A logaritmikus leúsztatást nem értem, bizonyosan hiányos zenei műveltségem okozza, de szeretem ezt a fajta zárást alkalmazni.
        A vers üteme és a rímeltetés így szólt bennem, valóban, igazad van, Petőfi verse energikusabb, az enyém talán a csöndesebb, melankolikusabb, nem tudom. Hogy "érett férfi"-vers lenne – hát nem tudom, ha így látod örülök.
        Örülök, hogy ilyen részletesen kibontottad a verset.
        —

    10. Horák Andrea Kankalin on

      …
      Páros rímeid szerepe abban is megmutatkozik, hogy a súlyos tartalom ellenére a feszültség folyamatosan oldódik, ettől lesz nyugodt, megfontolt, harmonikus.
      A szerkezet is gondosan épített. A zaklatott felvezetés után a középrésznél érezhető a váltás, mert a festői kép a madárral, a repüléssel, a tengerrel a szabadságot, a lebegést szimbolizálja. Ez az eszköz némi enyhítést ad.
      A zárásban a sortörés elnyújtja a befejezést, eközben a negatív hatások pozitívvá összegződnek, ezért a végkifejlet megnyugtató. Ha zenéről lenne szó, akkor azt mondanám, hogy logaritmikus leúsztatás. 🙂
      A 4. sor szótagszámát is megemlítem, mert 9-es. Ebben látok szándékosságot, hiszen így figyelemfelkeltő, miként az ötletes cím is az.
      Jó volt olvasni a versed. Remélem, Petőfi megbocsát nekem, hogy a tiéd jobban tetszik. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy már nem vagyok húszéves. 🙂
      Köszönöm az újabb élményt! 🙂
      Szeretettel: Kankalin

    12. Finta Kata on

      Kedves aLéb!
      Ritkán lehet ilyen gyönyörű szép verset olvasni a szerelemről is, pedig nagyon sokkal találkozhatunk. Elmélkedésed erről remek, mélyen hat annak, aki olvassa. Keresem, de nem találom, melyik mondat tetszene legjobban, mert valamennyi mind megfoghatatlan. Egyet mégis kiemelek:
      "Az én szerelmem tengerekre ébred,
      és kékre festi mind a messzeséget,
      mert új egekre törni hajtja már
      a bennem álmodó viharmadár."
      Élvezettel olvastam, biztos vagyok benne, hogy még többször fölkeresem.
      Szeretettel gratulálok: Kata

    13. dodesz on

      Szia aLéb!

      Mint minden versed, ez is nagyon lenyűgözött.
      A cím alapján egoizmusra, vagy skizofréniára gondoltam, de látom, hogy ilyesmiről szó sincs.
      Viszont akkor nem értem az "Az én" ismétlődését a címben.

      Barátsággal dodesz

      • aLéb on

        Szia Dodesz!
        Először is köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hog tetszett.
        A cím: a magyar irodalomban több "Az én szerelmem" című vagy konkrét szövegtartalmú vers született, ez volt az oka a cím ilyen jellegű nyitásának, nem több :-). Ez a vers pedig Az én "Az én szerelmem" vers, ennyi csak a magyarázata.
        Mindig örömmel látlak, köszönöm a véleményedet.
        aLéb

    14. aLéb on

      Szia Dodesz!
      Nyelvtani szempontból szigorúan véve talán igen, bár nem konkrét idézet ez, mert ahogy írtam, több azonos című vers is van, témájukban, megoldásiakban hasonlóak. Mindezek mellett úgy gondolom, ez egy cím; tehát a szerepe a figyelemfelkeltés mellett a lehető legtöbb információ nyújtása és az, hogy érdekesen utaljon az írás témájára és annak egyéb vetületeire. Ezek okán ennél a megoldásnál maradtam, lesz ami lesz :-).
      Köszönöm, hogy visszanéztél.
      aLéb

    15. túlparti on

      Szia, köszönöm, hogy olvashattam, a versed nálam talált, „elsüllyedt”.
      Na ja… Jin, és Jang. Átkos szenvedély, mi megbocsáthatatlan,(?) aztán öregedés, nyugalom, megbékélés, belenyugvás? Nem hinném.
      Megbékélés a „bolondnak”, ki „féktelen mesékből” érkezett?
      Nem hinném. Előfordul az ilyen… hogy a tű elakad azon a bolond lemezen. Ha van erő próbálni tűt, vagy lemezt cserélni, írni tovább, és élni, élni!
      Látod, ez nem volt műelemzés, bocsáss meg érte – nem is értek hozzá. Nem számoltam szótagot, ritmust, meg rímet se.
      tisztelettel: túlparti

      • aLéb on

        Szia túlparti!
        Nem is kell műelemezni, ha megszólított, már jó, és nekem az jött le a gondolataidból, hogy így volt.
        A szerelmek sokszor bizony messziről szépek, ha úgy maradnak a távolban (vagy nem is annyira távolban) hogy nem tapasztaljuk meg igazán, mire is képesek valójában, fizikai manifesztációjukban. De abban teljesen igazad van; élni, élni, mert nincsen, csak egy :-). Örömmel olvastalak itt, köszönettel pedig én tartozom, hogy olvastál.
        aLéb

    Leave A Reply