Csillagom halovány,
nem ragyog fényesen,
nem díszít égboltot
pazarul, ékesen.
Az én csillagom más,
nem csábít magasra,
kigyúlva átölel,
nem hagyna magamra.
Ahogy jő az alkony
bontja már világát,
sötét éjszakámnak
csillogó virágát.
Szerényen szórja szét
gyenge sugarait…
Sejtenem engedi
mindenség titkait.
12 hozzászólás
Szép, és Juditos. Azt hiszem írtam már, hogy jó , hogy újra itt vagy!
Szeretettel:Marietta
Szívből köszönöm kedves Marietta!
Szeretettel: Judit
Kedves Judit!
Nagyon tetszik a csillagod!
Szerényen szórja szét
gyenge sugarait…
Sejtenem engedi
mindenség titkait.- ez a kedvencem.
Üdvözlettel hundido
Kedves Hundido!
Köszönöm, hogy figyelmet szenteltél versemnek!
Judit
Tetszett a versed kedves Judit!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm kedves Ica!
Szeretettel: Judit
Kedves Judit !
Öröm olvasni Téged, sejtelmesen szép ez a versed is:)
Szeretettel: Zsu
Köszönöm kedves Zsu!
Szeretettel: Judit
Kedves Judit!
Sejtenem engedi
mindenség titkait´
…erre csak a szerénység képes!
Szeretettel gratulálok:sailor
Köszönöm kedves Sailor!
Judit
Csodálatos csillagod van Kedves Judit! Nagyon szép verset írtál.
Szeretettel: Magdi
Köszönöm Magdi!
szeretettel: Judit