Egy régi fénykép, mely megfakult,
ezernyi emlék,mely nem halványul.
Egy kedves arc, csupa szeretet,
a nagymamám volt Ő nekem!
Egyetlen kép, mely megmaradt,
most véletlen a kezembe akadt.
Nem tudom miért, de könnyezem
a megfakult képet nézegetem.
Ujjaimmal lassan végig simítom,
az arcát, a ruháját, s a kezét fogom.
Harmincnégy éve, hogy minket itt hagyott,
mellkasom szorít, hangtalan zokogok.
Amikor elment, álmomban búcsúzott
emléke ezért is fáj oly nagyon.
Másnap reggel hiába rohantam,
más csak kiehült testére találtam.
Nem voltam mellette, elment, itt hagyott
nem fogtam kézét, tőlem így búcsúzott.
Utolsó emlékkép, egy könnyes ölelés
ne sírjon mama. visszajövök még!
2014-10-16