Az én halottam még mindig bennem él,
az én halottam már csak élni fél,
az én halottam lelke nyugodt társ nekem,
az én halottam már nem tudhatja meg sosem,
hogy mennyire szerettem.
Én élőn is halottabb vagyok nála,
az én halottam hős volt, s nem élni gyáva.
Az én halottam ártatlan volt, szegény,
míg élt, száz halált haltam,
mert tudtam nincs remény.
Ő nem sirat engem és asszonyom,
az én halottam most csendben van nagyon.
Az én halottam lelke a napjaimhoz ért:
mindenem adnám – ha tehetném –
az én halottamért.
De senki nem sarcol váltságdíjakért,
hisz' Ő volt minden kincsem, addig amíg élt.
S ha eljő az idő, amikor meghív magához,
én esküszöm, örömmel kelek a hosszú útra!
Édes lányom! Már várom, hogy Veled legyek újra!
20 hozzászólás
Olvastam a verset , nézek magam elé… mit is írhatnék? Nehéz bármit is.
Szeretettel:Marietta
Az élet kegyetlen oldalát is megmutatja időnként. Hogy mi nehezebb? Átélni, vagy feldolgozni? Sosem tudom meg.
Köszönöm szavaid.
Szeretettel
Zoli
Zoli, nincsen szavam…
Barátsággal
aLéb
Tudom Béla, hogy velem vagy ilyenkor is.
Köszönöm ezt Neked.
Barátsággal
Zoli
Egyszer már a kedvenceim közé helyeztelek.
Az én értékrendem szerint méltán.
Ez a VERS fáj, de úgy istenigazából.
Mert tudom és érzem is, amiről írsz.
Kedves Andrea!
Tudom, hogy mélyen érzel, és azt is, hogy átérzed az írásomat. Köszönöm, hogy megtiszteltél e pár soroddal.
Szeretettel
Zoli
Szia prince!
A veszteség (is) emelt azzá, ami vagy. Hozzátartozik az életedhez, s te hozzá tartozol. Magam is csak botorkálok itt és az életben is, tudod a miértjét. Szép ez az emlékezés, belém mar, mert minden szava igaz és fájó.
Még maradj, mert vannak feladataid, de ezt te is tudod, én meg azt, hogy kívánkozott kitörni belőled e vers, és addig jó, amíg ki tudsz törni.
Nagyon szép, most jobb, ha hallgatok.
Szeretettel: Kankalin
Szia kedves Kankalin!
Mi már sokat "beszélgettünk" ezekről a feldolgozhatatlan dolgokról. Bár soha ne kellett volna! De, hogy a dolgok megtörténnek, fölöttünk..
Azóta csak szeretnék azokban dolgokban hinni, amit minden józan ész elutasít, hogy van egy más világ, létforma, vagy bármi, ahol viszontláthatom.
Köszönöm szavaid.
Szeretettel
Zoli
Megríkatsz. Kibuggyantak a könnyek. 🙂
Kedves Zoli!
Nehéz lehetett leírni. Nem is nagyon találok szavakat. Együtt érzek veled.
szeretettel-panka
Köszönöm Neked kedves Panka. Érzem a szavaidon, hogy így van.
Szeretettel
Zoli
Kedves Prince!
Szívszorító és fájdalmas sorok, de nagyon szép emlékezés.
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Még így is azt érzem, mintha nem tudtam volna kiírni magamból mindent.
Köszönöm, hogy Te is velem tartottál.
Szeretettel
Zoli
Ezt leírni lehet a legnehezebb!
Annyira fájdalmas és torokszorító sorok!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Szia Kedves Fél-X!
Jó tudni, hogy ennyien osztoztok soha nem múló bánatomban. Köszönöm Neked is.
Barátsággal
Zoli
Jónéhányszor elolvastam a versedet, és bevallom, balgán áll a kezem míg írok.
Azt hittem, képes vagyok átérezni, milyen lehet elveszíteni saját gyermeket, de tévedtem. A mai napig képtelen vagyok elfogadni, hogy azok, akik körülöttem éltek, egyszerre nincsenek. Mindig odázom a gondolatot, mert nincs észérv, ami magyarázza a hiányukat.
Tegnap is elveszítettem valakit, akit már sosem kapok vissza.
Míg megszületett a versed sejtem, néhányszor újjászülettél.
Végtelenn közvetlenséggel hoztad a gondolataidat, pedig kemény lelkitusa után kerülhettek tollvégre.
Szeretettel: Valerie
Kedves Valerie!
Azt hiszem inkább többször meghaltam amíg írtam. A "sosem kapom vissza" a legfájóbb az egészben. Így nem jól forog az idő kereke, hogy a szülő temeti el a gyerekét. Ez természetellenes. Bármikor a helyes irányba fordítanám, ha tehetném.
Köszönöm, hogy picit itt időztél velem a megemlékezésemben.
Szeretettel
Zoli
Hercegem!
Belehaltam a versed olvasása közben néhányszor. Ez a legnagyobb fájdalom ami létezik, mikor a szülő temeti gyermekét. A környezetemben lévők sem tudják soha feldolgozni, a fájdalom enyhül, de a lélek örökké emlékezik. Nagyon fájó, és torokszorító írás… De , ha még csak az lenne!…Megnyugvást kívánok nektek! Barátsággal és együttérzéssel: Lyza
Köszönöm drága Lyza. Nagyon igazad van. Feldolgozhatatlan. Már 3 éve történt. 2 év kellett mire le tudtam írni. …, és érzem, hogy sosem fogom tudni kiírni magamból. De nem is akarom,… azt hiszem.
Szeretettel
Zoli
Veled sírtam!
szeretettel. boszi