Velünk nevetett az út, a szél
rajtunk mosolygott a föld s az ég.
A csillagok boldogan ragyogtak
az esőfelhők jó messze napoztak.
A Nap is értünk volt oly vidám
s, hogy elmúlt tán az én hibám.
A színészek nekünk táncoltak,
a zenészek nekünk játszottak.
Az idősek utánunk bámultak,
Mi tettük szépé az álmukat.
De a tündérek a szárnyukat
nem használják szálltukban.
Velünk jött az idő s a tér,
halkan mesélt az embereknek az éj.
Lassan halványult minden fény,
és megperdült minden tét.
Szívem csak egy moslyt kér
s bennem egy torony kél.
Engem szán az út, a szél
miattam sötétül föld s az ég.
A csillagok könnyezve elbújtak.
Az esőfelhők felém versenyt futnak.
A Nap miattam szürkéllik már.
S, hogy elmúlt, az az én hibám.