Világlik kinn az esti félhomály
Pók szövi szorgalmasan hálóját
Tücsök zenél, béka bregek
Kóbor kutyák járják a telket.
Reccsen a fa a talpam alatt
Éles tűszúrás a jobb a sarkamban
Fenn a fáról Uhu is bólogat
Mókusok kacagnak, miközben makkot hordanak.
S a pillangó mely ezerszínben pompázik
Tovatűn egy perc alatt
Szemem látóhatárán kivűl
Csak a tiszta, érintetlen táj marad.
Itt születtem én:a természet lágy ölén
Anyám a kék égbolt, apám a Föld.
Tiszta avar az én takarom, éltető erőm,
A forrás, s az erdő volt.