Mocskos, elferdített a világunk, nyerészkedni kell.
Nem tesszük? Haszon nélkül az állunk kopik fel.
Folyvást ebből állnak mindennapjaink: keressük!
Biztosítottak hétköznapjaink? Örüljünk, megleltük!
Bódító nyugalom nem köszön ránk, csak ha sok van belőle,
ne feledjük, boldoggá nem tesz, szorgosan tegyünk félre jövőre!
Mindig keressük, míg élünk, nap-nap után, nélkülözünk, ha nincs,
mennyi ember gondolja, hogy az élet ajándéka, a legnagyobb kincs.
Szeretni kell, mert szükséges, furcsasága: mindig kevés,
pedig, nem lehet belőle megfizetni semmilyen szenvedést.
Magunkkal sem a mennybe, sem a pokolba nem vihetünk,
ott mérlegre nem gazdagságunk teszik, hanem a szívünk.
2 hozzászólás
Kedves Szilvi!
Elolvastam párszor a versed. A második versszak valamilyen okból megfogott.
Talán azért mert úgy érzem a mai világ gondjairól írtál. Ritkán találok hasonló tartalmú verseket. Jó kis elmélkedést írtál.
Üdvözlettel: Ági
Kedves Ági!
Valóban a mai világ problémájáról, a pénzről, gazdagságról szól a versem. Sok ember ezt tekinti mérvadónak az életében, pedig nagy tanulság, hogy a pénz nem boldogít. Mondjuk természetesen jó, ha van belőle, de mérhetetlen gazdagságra senkinek sincs szüksége. Köszönöm, hogy olvastál és véleményt is írtál!
Üdvözlettel: Szilvi