Az események kapcsán

Zátony?

Elindult hajónk, a habokat szelve,
Jó szelet kapott, hát vígan futhatott.
Teltek a napok, kellemesen, rendre,
S a legénység csodákat láthatott.

Gondtalan siklottunk a NET tengerén,
Szelíd hullámok ringattak csendesen,
Nem is gondoltuk, hogy hajónk rejtekén
Munkál valami a tatfedélzeten!

Vita alakult, mely egymásért való,
Bár néhányan nagyon hajthatatlanok.
És mint alattomos, sötét kis manó,
A széthúzás közénk befurakodott.

Mert náhány "matróz"- joggal -, meglepődött
Vérgőzös képek képzetének láttán,
Mit meggondolatlan gondolat lökött
Elménkbe jóízlésünk véghatárán.

Tetézve a bajt, – ez ilyenkor szokás! –
Kalózok törtek ránk, viszályt vadítva,
Kérdőre vonva az "öntelt kapitányt"
– E jelző illik rá! – nem is nagyítva.

Mintha a Bounty vezére lenne,
Meggyőződéséből nem enged soha.
Néhány "matróz", ki már nem bízik benne,
Kedveszegetten hajónkról távoza.

Ezúton kérem kedves kapitányunk,
Ne legyen már olyan "megátalkodott"!
Habár, már azt hiszem, nincs sok esélyünk,
Hajónk, úgy néz ki, most zátonyra futott.

Zátonyra futott, ám léket nem kapott

Zátonyra futott, ám léket nem kapott,
Így hát reményünk éltünkre megmaradt,
De a széthúzás vad réme még fogott,
Nem engedve el a sajgó csontokat.

Most megszólalt bölcs fedélzetmesterünk:
– Kedves kapitányom, nézz magadba, hé!
Pusztító tűz lángja benned felhevült,
Felperzselheti azt, mi mindenkié!

A jó szó hat, ha értő fülre talál,
A kapitány belátta, hogy tévedett.
Legénységünk is lecsillapodik már,
A nyugalom hozzánk visszaérkezett.

Visszaérkezett, a dagály képében,
Mely hajónkat könnyedén megemelte,
Új szelet kaptunk, a vitorla feszes,
Indulhatunk újra a végtelenbe!