Olyan rég volt, hogy már nem is emlékszel,
mégis feldereng a tudat hajnalán,
hogy nem tudni hol, de láttad Őt talán,
és a gyorsléptű idő járt el veled,
ez ismeretlen időkre, tájakra,
s ebből a múltból néha előjönnek,
– nem tudja az ember miért e könnyek -,
az ismeretlen ismerősök arca…
Tán még mielőtt Vénusz megszületett,
s Odüsszeusz útjainál is messzebb,
-a Föld s az idők hajnalán lehetett,
néha eljátszott mindünkkel azóta,
hogy a Nagyvilágban kondult az Óra,
s az Idő gondolata megszületett…
4 hozzászólás
Szia András!
nagyon díjazom azt, hogy töretlenül próbálod megszólaltatni azt a hangszert, amit egy kies liget bokrába vetettek, és nem az idők hajnalán. Babits próbálkozott vele talán utoljára.
Nem elemzem, mert minden ízében nagyszerű, régmúlt korokat, sőt sejtelmeket felidéző, számomra ismerős és kedves aura.
grat: LP
Kedves András!
Megint egy nagyon szép írás töled!
"Tán még mielőtt Vénusz megszületett,
s Odüsszeusz útjainál is messzebb,
-a Föld s az idők hajnalán lehetett,"
Gratulálok:sailor
Kedves Zsermen köszönöm ittjártadat!
Üdv András
Köszönöm kedves Sailor!
Üdv András