Az idő pereg
És én csak sietek
Valami hajszol
Valami vonszol
Ide-oda.
Véremet szívja
Hústalanná tesz
És már csak a
Gondolataim maradnak
Meg magamnak.
De lassan eltűnnek
A semmibe vesznek
Kámforrá válnak
A semmibe vágynak
Egyes egyedül.
Az idő pereg
De már nem sietek,hisz
Semmi nem hajszol
Semmi nem vonszol
Csak a magány.
az idő pereg
By költőnő
3 hozzászólás
Valami ilyesmit érzek én is mostanság, remélem, jobb lesz majd egyszer a lelkednek!
Hanga
hm, ismerős érzés. a ragrímek sem zavarnak. tetszik, átjött az egész hangulata…
én csak a vesszőket hiányolom, de lehet, hogy ennek meg van az oka. így van?
Nola
drága Nola!!
igen,eltaláltad!!nem igazán akartam beletenni vesszőket,nem akartam a gondolatot megszakítani,inkább lezártam ponttal.köszi szépen!!
üdv,költőnő