Mire-ha kikezdi az idő vasfoga-azt mondják rút,
Én egyre hajtogatom tagadását:nincs nála szebb!
Uralkodik régóta szívemen,mint hűbéres várúr,
Avagy új otthont találó kófic kis lelenc.
S mire azt mondják tovatűnt,
Mintha a boldog napot legyőzi az éjjel,
Én tudom,csakis én egyedül,
Mit rejt titkos, merengő lelkületed.
Édes arcod majd más ha látja,
Kor-ekével szántott mezőföldet tekint tán,
Bár most még dícséri,akkor gyalázza,
Nem tudja,hogy bensőd a külsődnél dicsőbb alkotmány.
S ha közös sír rejt kettőnket,nem fogom bánni,
De a Szerelmem ne merje senki sem gyalázni!
7 hozzászólás
Ez nem szonett – az, hogy 14 soros verset írsz, nem elég ahhoz, hogy szonettnek nevezd.
Igaza van Orminak! Nem szonett!
Viszont csodálatos szép vallomás.
szépen felfelé ívelő,jólszerkesztett
szabad vers
Tiszta öszinte melegség hatja át a verset.
Henke nekem nagyon tetszik.
A címet Jvítsd át, mert az zavaró:)
Köszönöm az élményt amit nyujtottál verseddel.
üdv: marica
Köszönöm a véleményetek:)
Talán tényleg nem szonett, habár én annak szántma mikor írtam:)
Ha nem is szonett, jó vers, nekem nagyon tetszett. Az utolsó két sor nekem kicsit "sok", de ez ne befolyásoljon, a mű a tiéd! Nagyon jó felfutások vannak benne, szép ívek, komoly képek, és kifejezetten kellemes rímek. Egyszóval: tetszett!
aLéb
Köszönöm:)
Nagyon szép képek ismét, lesz több szonett is?
Szép dolog a kitartás amit szerelmednek adsz..
Gratula!
Üdvi: dp.
Nagyon szép vers! Gratulálok!:)