Az írás kora, a kézírásé
múlttá lesz velünk együtt hamar,
a múlté lesz, billentyűé, gépé,
s betűket már nem ember kapar…
Paradigma váltó korba értünk,
mint hajdan a fáról lemászva,
felemelt bennünket az írás, éltünk,
s lettünk tudás lisztje, kovásza…
Vajon innen utunk merre visz majd,
kiknek lesz ebből haszna,kára?
S utunk lesz vajon a Tudás Fája,
vagy mászhatunk újra fel a fára?
1 hozzászólás
Kedves András!
Bár egyszerű a vers, a mondanivaló annál sokkal összetettebb. Szerintem visszafelé fejlődünk. Nem állunk ki magunkért, másokért, hagyjuk, hogy mindent megtegyenek velünk. Egyébként a kézírás azért nem felejtődik el teljesen. A húsvéti lapjaimat az ismerőseim, barátaim már megkapták. Szoktak is csodálkozni, hogy én ezt a formát választom mindig és ragaszkodom hozzá legalább karácsonykor, húsvétkor. Jól sikerült vers, főként azért, mert elgondolkodtató. Kellemes húsvétot! Üdv. Szilvi