Kinéztem az ablakomon,
Két ember ment külön buszon.
Az is lehet, hogy esni fog,
Öregapám lassan totyog.
Amint ottan nézek föl-le,
Megjelent a sátán ökle,
Futottam én körbe-körbe,
Olyannyira féltem tőle.
Szólt az ördög, kössünk alkut,
Mert az írónak kevés jut.
Ha pénzt kívánok találni,
Úgy más sorsot kell vállalni.
Utoljára hal a remény,
Ez tőle nem túl nagy erény,
Mert nála már nincs hazugabb,
Hát dögöljön meg hamarabb!
Ha kérem Isten tanácsát,
(Szoros köztünk a barátság)
Isten erre így válaszol:
– Most már késő, nem változol.
Nem kéne, hogy félj és sírjál,
Mondom: Ülj és írva írjál.
6 hozzászólás
Ez tökéletes lett, legalább is az én véleményem szerint.
Sok ilyen verset még kérek szépen olvasásra, köszönöm az élményt, kedves Daniel úr!:)
üdv: Eddie
Örülök, hogy neked tetszőt is tudtam írni.
Köszönettel: Daniel
Versed sajátos stílusa és humora tetszik. Jó lett.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm szépen hozzászólásod.
Üdvözlettel: Daniel
Kedves Daniel!
Nem nagyon értek az ilyen istenes-ördögös dolgokhoz, mert nem vagyok keresztény vallású, így hát a tartalmát nem is annyira néztem, de ebben most mindent rendben találtam, kivéve az utolsó versszakot, ami hat soros, ellenben a többivel, amik négy sorosak. De ez még nem olyan nagy hiba, mert a többi része kijavítja.
A.í.: Faddi Tamás
Köszönöm az értékelést.
Üdvözlettel: Daniel