Írásjelek nélkül írok verset
faragok kínból verítéből csuda rímet
Magad döntsd el lágyan szépen
hírré teszed hogy költő lettem
Holtában szép minden emlék
elődeim adtak ezernyi leckét
Válassz közülük méltót hozzád
de ezt hagyd Hogy ne könnyezzen orcád
Pár szót záróként engedj nekem még
Ne hasonlíts senkihez Ez figyelmeztetés
Nagyképűség bűnébe estem E pár sort
az irodalomnakszenteltem
4 hozzászólás
Szia! Szép, nekem tetszik. Érdekes az összhatása.
Helló.Köszönöm hogy olvastad.Azt meg még jobban hogy tetszik is.
Helló. Nekem nagyon tetszik a vers, igazán őszintének tűnik, semmi mesterkéltség. Szerintem nagyon jó.
Már éppen meg akartam volna jegyezni egy másik versednél, hogy nincsenek kitéve az írásjelek, még a sor végén se, nemhogy a vesszők… de aztán megláttam ezt, és úgy tűnik, Neked külön célod van ezzel, hogy nem központozol. Még nem tudom, mi, de tudatos dolognak látszik. Ez a “Ne hasonlíts senkihez” külön tetszett! A rímelés pedig roppant bonyolult, de határozottan van és jó.
Üdv
Zsázsa