Viszlát iskola, viszlát Nyíregyháza,
A nagy utazás pillanata jött el ma.
Igen, itt hagylak, de csak hétvégére,
Kell az idő egy kis pihenésre.
Hazautazom, vonattal megyek.
Gyönyörködöm a tájban, s ide-oda tekintek.
Közben gondolkodom, végre nyugalomban,
Nem idegesít addig a sok munka.
Egy nap szünet kell legalább,
Hogy aludhassak egy kicsit tovább.
Nem vagyok ám hétalvó,
De a tanulás miatti éjszakázás fárasztó.
Sok minden van, ami feladat,
És ebből általában hamar összegyűlik hat.
De az igyekezetet sokszor nem veszik észre,
A diák legnagyobb idegességére.
Van, hogy hiába készül fel,
Mégse azt kapja, amit tudása szerint érdemel.
Többre tartják a pénzét,
Hagy fizesse ki akár az egész életét.
A hallgatók pénze ezért gyakran nulla,
A szorgalmasak arca pedig, mint a hulla.
Nehéz továbbjutni ilyen esetben,
Mert az eredményektől az ember visszaretten.
De nem szabad feladni, küzdeni kell,
S a jó jegyet megkapjuk végre egyszer.
És persze ott vannak a bulizós arcok,
Kiknél nincsenek meg a tanórai harcok.
Könnyen átmennek a vizsgán, mert szeretnek csalni,
Puskázni annál inkább, mint lelkiismeretesen tanulni.
Nekik az egész félév, sőt év csak buliból áll,
Az ilyen hallgató csak diszkóba jár és sokat piál.
Csodálkozik is, hogy kiröhögik.
A jó véleményekről részegen csak álmodik!
Mégis jobb szorgalmasnak lenni, és tanulni,
Mint csalással tudásunkat hamisítani.
Munkahelyen kiderül ám a turpisság,
De már akkor késő a sírás-rívás!
2 hozzászólás
Szia Aphrodité!
Örülök, hogy egy vidám és igazán jó hangulatú verset olvashattam tőled.
Tetszik, amikor egy írás életszerű és a mindennapok apró történéseit és benyomásait írja le, a te írásod is nagyon szimpatikus.
Formailag is alakul, egyre jobbak a rímek és helyeként elég ritmikus is.
Gratulálok hozzá!
Üdv.:Tamás
Szia Kedves Jerrynostro!
Köszönöm szépen a hozzászólást. Igyekszem jót és érthető verseket alkotni.