Ha akarod, leszek párod,
Csak mondd: Feledd magányod!
Ha úgy mondod, leszek csupán szerelmed,
Bármi, csakhogy veled lehessek.
Ha szeszélyed azt kívánja, leszek vad szerető,
Mert lelkem hozzád vágyik, szívem epedő!
Kérve-kérlek, leszel-e nyár szívembe,
Szirmot bontó virág kezembe?
Leszel-e boldogságos pillangó,
Hisz a boldogság tudod, úgyis illanó!
Elfogadom, mit sorsom még nyújthat nekem,
Tiéd lehet még a szívem, s mind az éltem.
2 hozzászólás
Remekül írsz a szerelemről.
Nagyon mély érzések voltak akkor benned.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Szerbusz Harcsa!
Köszi!
Igen, "remekül írok a szerelemről: hihihi 😀 tudod aki nem tudja "csinálni" "tanítja" vagy "írja" vagy valahogy így 🙂 🙂 )))
Vannak még most is érzéseim, de szunnyadnak egy ideje…nincs múzsám se jó se rossz… 🙁
Üdv: Rudy