az óceán szívének színei

Gyönyörű szép kék volt
körülöttem most minden holt,
szemem nem tudtam levenni,
nagy hullám volt, előre nem lehetett tudni.

Mélyebb, kékebb, mit valaha láttam,
felkavarta sárgásbarnára, nem bántam.
Tetszett így is, megszerettem.
Éreztem: többé el nem feledem.

Homályos lett minden egy pillanat alatt,
nekem mégis minden perc megmaradt.
Megpróbáltam kievickélni sokszor,
de képtelen voltam olykor-olykor.

Kifáradtam, elakartam most már a partot érni.
De miért gondolom, hogy megéri ?
Hisz megleltem, amire mindig vágytam.
Gomolyfelhő gyülekezett, magamat szántam

Erősödik a szél, más a levegő illata.
Érzem baj van, megkomolyodtam miatta.
Feltámadt a vihar, kikerekedett hatalmasra.
Háború készült mögöttem, kivetett a partra.

Most megint kint vagyok, betegen fekszem.
Mindenem fáj, mégsem érzékelem.
Hogy juthatok a mélybe, vissza, újra?
Kérdezgetem magamtól kitikkadva.

Visszavágyom oda, abba
ahol, minden sárgásbarna.
De nem lehet, most nem!
Várnom kell, csak türelem.

A víz a tűz a föld a szél,
A négy elem ha egybekél.
Újra lángol a szenvedély,
mit lelkem majdan újraél.