minden nap mécsest gyújt egy név alatt
leül kivárja mozdulatlanul
ahogy a szó felizzik mint a kő
s a ráhullt könny pörögve sistereg
mint tűzhely lapján forgó cseppgolyó
a nyelvben rejlő ősemlékezet
a karnyújtáson túli zárt idő
hogy VAN perzsául hunul magyarul
mit tudni már csak legbelül szabad
minden nap mécsest gyújt egy név alatt
3 hozzászólás
..igen:(
Ő biz' kitartó..de hiszen tudja, hogy mindig valahol, valakinél célba ér..
Sejtelmesen fogalmaztál..remélem azért jól sejtem a lényeget..!?
/Ki tudja, az én nevemre mikor kerül sor..?/
Tetszett!
üdv.:Zsanett
Az őr a bennünk rejlő lelki önvédelem, mely a naponta eszünkbe jutó eltávozott ismerőseinkről való fájó emlékezés, merengés ellenére gátolná, hogy a saját elmúlásunk foglalkoztasson, mert azt csak legbelül szabad tudni. Valahogy így értem én ezt a szép verset, nem tudom, jól-e?
Kedves Zoltán!
Csak sejtem a lényeget.Érdekes modern vers.
Üdv: Ági