Az ördög kocsiján
érkeztem a bálba,
hogy selyemcipőcském
ne lépjen a sárba.
A kocsi kereke
szikrát szórt a kövön,
fogva volt eléje
hat fekete csődör.
Gyors volt gyors, mint a szél,
hajtotta a sátán,
elhasadt köpenyem,
elrepült a pártám.
Szép selyemcipőcském
ronggyá eltáncoltam,
sebzett talpam vérét
lábnyomomban hagytam.
A bálnak, jaj, vége,
nincs már itt a hintó –
csak állok eltépve,
hullott rózsabimbó.
Rám ragyog a hajnal,
arcom fény nem éri.
Közel a folyópart –
mély a víz, megérti.
4 hozzászólás
Jól sejtem Laura, hogy ez egy szegény , mondjuk a tisztességén folt esett lány balladája? Olyan dallamos és kifejező lett ez a vers. Üdv. Jega Ibolya
Jól sejted, bizony 🙂 köszönöm a szavazatod, örülök, hogy tetszett 🙂
Benedek Elek széttáncolt cipellői jutnak eszembe. Szép ballada, táncos, dallamos hangvétele ellenére – elismerésem.
Nagyon köszönöm! tulajdonképpen tényleg dúdolható verset-dalt szerettem volna kerekíteni belőle, örülök, hogy tetszik 🙂