Én nem vágyok mást..
Én nem vágyok mást, mint
Kialudt fényeket,
A Jó méhében megfogant,
S elvetélt életet.
Nem vágyok mást, csak
Füstbe ment álmokat,
A pusztítás mámorában
Felbőszült láng-lovat.
Nem vágyok mást, mint
Összetört szíveket,
A kénköves pokolban
Kínban forgó test-hegyet.
Nem vágyok mást, mint
Dögvészt minden városban,
Emberek könnyéből szőtt
Káoszt a kozmoszban.
Mert nem vágyok mást, mint
Elszáradt, halott ibolyát,
Látni, hogy milliók félik
Az alvilág angyalát.
Én nem vágyok mást, minthogy
A parázsló Földön égjen
A végtelen, tér s idő –
Isten játékszerében.
9 hozzászólás
Jó kis ördög monológ, az utolsó versszak kimondottan tetszett! (abban annyi minden benne van!)
szeretettel-panka
Hűha! Kénköves ménkű! Hogy találtál ki ennyi minden gonoszt? Csak nehogy az agyban megfogant rosszak megvalósuljanak, mert akkor itt a világvége! Mentsen meg tőle az Úr!
Fogadj el tőlem egy tanácsot: Ma már eltérhetünk attól a hagyománytól, hogy minden verssort nagybetűvel kezdjünk. Csak akkor, ha az egyben a mondat első betűje is!
Szeretettel: Kata
dpanka:
Érdekes, eddig olyan visszajelzéseket kaptam, hogy az utolsó gyengére sikerült. De örülök ha tetszett.
Kata:
Éppen ilyen kedvem volt, nem volt nehéz kitalálni 😀
Van olyan versem amiben kis betűvel kezdem a sorokat, de "régebben" jobb szerettem naggyal kezdeni. (igazából most is, ha van benne valami kötöttség)
Azt mondják, az ördög nem olyan fekete, mint amilyenre festik…
Hát, a versedet olvasva ezt nem gondolnám…:)))
Nem hiszek sem ördögben, sem istenben, de ha már írók róla, akkor valamennyire meg kell adni a módját 😀
Sajnos a valóságban ebből sok minden meg is valósult már…
Ennyire talán még nem szörnyű a helyzet, de ki tudja mi lesz még 😉
Azt gondolom, mindenkiben van egy kis "ördög" is. Sok függ attól, hogy mit kezd vele…
Grat!
Gy.
Ebben biztos vagyok 😉
Most látom, hogy elírtam egy szót. Miért nem szóltatok? 😛