Hallod? Az öreg tölgy fölött lágy fuvola szól,
mellette vércse sivít, szél tilinkóz hozzá.
Sír a hegedű, fáradt, tán aludni készül,
de nem, nézd, tovább halad, talán futóbogár?
Kimerült szív dobol ütemre, mint az üstdob,
aztán lankad egyre jobban, tüze sem perzsel.
Avar zörög, arany színe már csupa rozsda,
nyúlfarknyi a fény, juttat ködös lomha terhet.
Rózsabokron már csak a tüske virul vígan,
fázósan bújik sutba a nép, s falat tapaszt.
Deres levelek közt bolyong a múló idő,
mélabús lélek jár fel- alá, könnyet fakaszt.
2 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Idézek!
Kiragadtam egyes sorokat:
"Kimerült szív dobol ütemre, mint az üstdob
Nagyon jó hasonlat!
"Avar zörög, arany színe már csupa rozsda"
Szinte látni mint egy képen
"Rózsabokron már csak a tüske virul vígan,"
Igen,csak az maradt
és és és
Gratulálok nagyin szép képek,hasonlatok!
Üdv:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen, hogy most is olvastad a versem.
Köszönöm, hogy még idéztél is belőle.
Örülök a gratulációnak is, s hogy tetszett a versem.
Szép napot kívánok, tisztelettel:
Zsuzsa